Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha láthatatlan folt vagyok csak,
Nem látszana hiányom sem!
Halni vágyok, én Istenem,
az életemet Többé már nem!
Talmud
 
 
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
 
A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!
 
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot, csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott!
 
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.
 
Már nem félek a haláltól, mert tudom, hogy te ott leszel. Újra érezhetem csókod, érintésed. De menyivel jobb lenne ha ez mind itt a valós életben lenne.
 
A halál is csak az élet része.
 
Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
Az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton,
Aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott
Többé sose szól...
A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor ha szakad, új folyó ha fakad,
Mért fáj?
 
A fejem zúgott, s hideg veríték lepte el a hátamat, mert a halálra gondoltam. Rettenetesen egyedül voltam.
 
- Baj van vele...?
- Már nincs. Akit betettek a föld alá, azzal már nincs baj.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló