Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Eddig szerencsénk volt, az ég tiszta, a tenger is nyugodt, de mi lesz, hogyha viharba keveredünk? Akkor bizonyosan oda veszünk – mosolygott Horíblee, mikor feltettem neki a kérdést. Úgy tűnt, a nőt nem érdekelte az, hogyha esetleg meghal. De miért is érdekelte volna? Van benne valami igazság. Ha meghalsz, akkor nem érzel semmit, nem tudsz semmit. Egyszerűen: nem vagy. De ezt fel tudná fogni akárki is ezen a világon? Hogy nem vagy...
Talmud
 
 
Az ember nem öli meg magát ok nélkül.
 
A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük hogy történik velünk valami, legyen az gyönyörteli szerelem ,vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az hogy nem minden élet nyer értelmet, egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.
 
Senki sem különálló sziget,
Minden halállal én leszek kevesebb,
Mert egy vagyok az emberiséggel,
Ezért hát soha ne kérdezd,
Kiért szól a harang: érted szól.
 
Mondtam, már, hogy nem halunk meg soha.
 
Az élet, csak vakáció a halál előtt. Mint egy utazás, amiről nem térsz haza, mert megnyugvást találtál.
 
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.
 
A japán lányok mosollyal születnek, mosollyal élnek és mosolyogva halnak meg.
 
Az öngyilkosság egy megoldás a problémára , ha a probléma maga az élet!
 
Ég veled, elf-leányzó! Felragyogott a te csillagod. De ne szomorkodj, kedves! Ne sírj! Az Erdőmester is megmondta, még ott a Komor Erdőben, hogy nem kell gyászolnunk azokat, akik betöltötték küldetésüket. Én teljesítettem az enyémet.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló