Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Élj magadért, és azokért akiket szeretsz. Élj azokért, akiknek jelentesz valamit, és ne fuss többé olyan szekér után, ami úgy sem vesz fel. Élj a családodért, a céljaidért. Minden csak átmeneti. Hidd el, nem tart örökké a szomorúság, de a boldogság is véget ér egyszer. Soha ne veszítsd el a reményt. Mindig kell valami, amibe kapaszkodhatsz. Értékes vagy. Kellesz magadnak. Tedd meg magadért. Mindig küzdj és harcolj. Nem kell hősnek lenned, de inkább a kitartásodról ismerjenek, mint a gyengeségről. Soha ne add fel! Nézd végig mennyi mindent túléltél már, ebből nyerj erőt. Ha netán összeomlik a várad, kezdj el újat építeni magad körül. Rejtőzz el benne, ez majd megvéd az ellenségeidtől, de ne feledd, a barátokban is csalódik az ember. Sírj, tombolj, ordíts ha fáj. De soha ne nézz vissza. Engedd el, mert nem a tiéd többé. Hagyd hogy az idő enyhítse a fájdalmadat. Mindennap mondd el, hogy képes vagy rá. Higgy magadban. Abban, hogy legyőzhetetlen vagy.
Talmud
Mennyi könnycsepp csordulhat végig szomorú arcodon.
Mert Úgy érzed,hogy magadra maradtál egy csendes hajnalon.
Súlyos lelki terheket cipelsz mind a két válladon.
Egyedül érzed magad ezen a pimasz világon.
Képtelen a szád mosolyra görbülni,
két szép szemed elfelejtett már vidáman nevetni.
Nehéz perceket gördít eléd mindig a kegyetlen élet,
hidd el,ezek tesznek erőssé téged.
Minden gondon,minden nehézségen,
amelyen felülkerekedsz,
egyszer az életben előnyödre lesz.
A jövődet nagyon zavarosan látod, Mint a téli ködben a beteg jó apádat.
Majd meglátod,
a sok idő minden bánatot, sebet begyógyít.
Völgyek követnek hegyet.
Sok napokból lesznek sok-sok hetek.
Észrevétlenül a bánatod elmúlik,
boldog lesz örökre a lelked.
Lehet hogy úgy érzed még nem vagy felkészülve rá, mégis várod azt a percet. Úgy, mint tavaly a szilveszteri éjféli harangszót, majd a tűzijátékot, jelezve annak az évnek is vége a maga örömeivel, szomorúságaival együtt. Most meg mintha minden másodperc egy ezredév lenne, a gombóc a torkodban egyre nagyobb és nagyobb, mert félsz újrakezdeni mindent- máshol, más helyen, más emberek között. Az ismeretlen, az hogy életedben ilyen nagy lépést még soha nem tettél meg, megrémiszt. Pedig hidd el, jó lesz, jobb lesz ezután. A lábad elé sodort lehetőség új értelmet ad majd az életednek, csak indulj el. Most már nincs visszaút, de van elég idő, hogy a fennmaradó napokat úgy élvezd és érezd át, ahogy szeretnéd, mert ez soha nem fog visszajönni. Köszönj az embereknek, mint eddig, szemeiddel vésd eszedbe minden ház színét, szegletét, és szépen csöndben ints "Isten hozzád"-ot mindenkinek. Mert Mindenki, és minden a szívedben marad.
Hidd el, nem az a fontos, ki vagy. Nem ez számít, hanem az, milyen érzéseket hagysz az emberekben. Ha rád gondolnak, hogyan gondolkoznak, mi az ami eszedbe jut rólad? Milyenek az érzéseik? Jók? Rosszak? Van akit pedig ez nem érdekel. Van akinek ez mit sem számít. Saját céljai elérése érdekében eltipor, leigáz másokat, elutasítja a kérő kezet, s a sajátját csakis maga felé fordítja segítő kéz gyanánt. Mégis: a földi utunk egyszer úgyis véget ér, s nem mindegy milyen nyomot hagyunk magunk után az utókornak. Én szeretném, ha Rám jó emberként gondolnának.És ez a legtöbb amit magamért, és másokért tehetek, amíg élek.
Hidd el, nem az a fontos, ki vagy. Nem ez számít, hanem az, milyen érzéseket hagysz az emberekben. Ha rád gondolnak, hogyan gondolkoznak, mi az ami eszedbe jut rólad? Milyenek az érzéseik? Jók? Rosszak? Van akit pedig ez nem érdekel. Van akinek ez mit sem számít. Saját céljai elérése érdekében eltipor, leigáz másokat, elutasítja a kérő kezet, s a sajátját csakis maga felé fordítja segítő kéz gyanánt. Mégis: a földi utunk egyszer úgyis véget ér, s nem mindegy milyen nyomot hagyunk magunk után az utókornak. Én szeretném, ha Rám jó emberként gondolnának.És ez a legtöbb amit magamért, és másokért tehetek, amíg élek.

Nem értettem sokáig melyik a pontosabb,
Hogy tudni látni vagy látva tudni a fontosabb.
Lehetsz szegény vagy tehetős,
Tetteidért csak Te vagy a felelős.

Lehetsz erős vagy bátor,igazi katona,
Mész előre,menetelsz,de tudod egyáltalán hova?
Ha nem tudod merre, menetelhetsz Te örökké!
A megtett utak alakulnak majd körökké.

Elindulsz de ugyanoda érkezel majd vissza,
Tudom fiatalon még semmi sem tiszta.
Azt is tudom,hogy ilyenkor még a világ a szavaid issza,
De később nem lesz majd kulcsod, hogy az ajtót kinyissa.

Tanulnál Te, csak a büszkeség nem ereszt,
Hidd el nem szégyen, mindenkinek nehéz a kereszt.
Futkosol fel s alá , köröket rajzolsz,
Megtanulod majd, hogy csak magad ellen harcolsz.

A tudás nem más mint a léted maga,
De élvezet nézni mikor leomlik a homály fala.
Meglátod a ködben a világot, látod majd az eget,
S látod majd azt is, hogy Ő büszkén rád lenevet.


Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Te azt mondod: Nem Szeretlek!
Én azt:, Hogy az Életem adnám Érted!
Te azt mondod: Csak fellángolás!
Én azt mondom: Reménytelen Szerelem!

Te azt mondod: Nem szeretsz!
S megvetsz!
Én azt mondod: Inkább nem kell,
Az Élet Nélküled!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Azt mondod: Felejtselek el!
De tényleg ezt akarod?
De mire leírom,
A választ már úgyis tudom!

Azt mondod: Nem!
Maradj velem!
S kérdem én!
Akkor ez most Szerelem?

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Azt mondod, nem szeretsz!
De hiányzok neked!
S én meg nem értem,
Akkor miért nem vagy velem?

Azt mondod, nem szeretsz!
Nem olyan mélyen, mint kellene!
De el nem engedsz!
Gyötröd sebzett szívemet!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Kérsz maradjak veled!
Kellek neked!
De én tudom,
Hogy más is van az életedben!

Kérdem én:
Mond mit tegyek?
Hogy el hidd v égre?
Mennyire Szeretlek!!!!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Mást mond az eszem,
S mást a szívem!
Az eszem mondja: Feledjelek!
A szívem meg, hogy: Szeresselek!

Nem tudom mit tegyek!
De nem jó ez így nekem!
Fáj ez az egész!
Fáj, hogy nem szeretsz!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Nem bízol bennem,
S hazudtál nekem!
Átejtettél!
Megsebezted szívemet!

Mindenhonnan vérzek!
Fájnak az emlékek!
Fáj, hogy nem szeretsz!
Hogy eldobtad Szerelmemet!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Nem kell a szerelmem!
S nem kellek én sem!
De azt mondod maradjak veled!
Akkor, hogy is van ez?

Már nem tudom!
Mi az mit érzek!
Fellángolás vagy Szerelem?
Nem tudom mit tegyek!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Már nem tudok bízni senkiben,
Már nem hiszek az igaz barátságban sem.
Valahogy értelmét vesztette az életem.
És hidd el, ha a múlton változtatni tudnék,
Gondolkodás nélkül megtenném.
Rengeteget csalódtam.
Barátoktól megértést nemigen kaptam.
Bevillannak emlékképek, melyek távoliak tőlem.
Legszívesebben csak feledném őket...



Mond mit tegyek, hogy elhidd mennyire Szeretlek?
Mond mit tegyek, hogy elhidd megőrülök érted?
Mond mit tegyek, hogy el fogad szerelmes szívem?
Mond mit tegyek, hogy boldoggá tehesselek?
Mond mit tegyek, hogy mosolyt csaljak az arcodra?
Mond mit tegyek, hogy karjaimba tarthassalak?
Mond mit tegyek, hogy láthassam két szép szemed?
Mond mit tegyek, hogy foghassam két kezed?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az egyetlen?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az Életem?
Mond mit tegyek, hogy Te légy a múzsám?
Mond mit tegyek, hogy velem légy egy életen át?
Mond mit tegyek, hogy nekem ad a kezed?
Mond mit tegyek, hogy Enyém legyen a szíved?
Mond mit tegyek, hogy csak rám gondolj?
Mond mit tegyek, hogy csak rólam álmodj?
Mond mit tegyek, hogy elhidd végre?
Hogy Te vagy az Egyetlen, az Életem?
Eljött újra anyák napja
Minden asszony nagy napja.
Ez a nap csak rólatok szól nem másról
Az önzetlen, gyönyörű anyákról.
Tudom sokszor megbántottalak már,
De hidd el szeretetemnek irántad nincs határ.
Gyermekként kívántam néha más anyát,
Mindent megengedő pótmamát.
De felnőve jöttem rá csak igazán,
Mennyi áldozatot hozott az én anyám.
Mennyi mindent tudtál jobban, mint én
S nem hiába tiltottál meg dolgokat, te szegény.
Első voltam tesómmal együtt tudom,
S kívánni jobb anyát nem tudnék már látom.
Mindig azért dolgoztál,
Hogy nekünk jobb életmódot adhassál.
Csupa szeretetet és áldozatot kaptam tőled,
S nem tudom valaha viszonozni tudom-e.
Igyekszem, próbálok mindig valami csekélységgel,
Hogy ha néha nem is így tűnik kérlek hidd el.
Felnevelni engem nem lehetett könnyű tudom,
Nem fogadtam mindig szót, belátom.
De úgy érzem már felnőttem
S nem feledtem, miket tanítottál nekem.
Mindennél jobban szeretlek téged,
Így kívánok boldog anyák napját neked.
Szeretet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló