Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A mai napon kezdődik az életem, eddig csak én voltam. Csak egy okoskodó kölyök. Ma férfi lettem, ma a férjed leszek. Mától már másért is felelek nem csak magamért. Mátol érted is felelek, a jövőnkért és minden lehetőségért amit a házasságunk kínál. Veled bármi is történjék én kész vagyok bármire és mindenre, hogy vállaljam az életet, a szerelmet, a lehetőséget és a felelősséget, ma Izzy Stevens az életünk elkezdődik és én alig várom!
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.
Bajos szerelem,
Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész,de boldog voltam és csak nevetek rajtatok,mert ti nagyok akartatok lenni.
Soha nem tiszteltem a törvényt, erkölcsöt, becsületet. Eddig hálátlan és önző voltam. Hazudtam azoknak akiket szeretek, és azoknak is akiket nem. Életeket tettem tönkre és változtattam meg alapjaiban. Elvettem ami nem volt az enyém és ott jártam, ahol nem járhattam volna. Múltam nagy része homályos folt. Fekete bárányok között nőttem fel és éltem az életem.. Most mindez megváltozik, új értékrendet állítok fel és e szerint fogom élni az életem.
B-ánatos könnyek szálnak a szívemben
Ú-gy fáj,hogy elváltam tőled
CS-öndes kis házatokat nem járom
Ú-gyis búcsúzom tőled angyalom
Z-okogó szerető szived bánatot kér
O-lykor,ha téged bánat ér
M-inden szerelmedet szívből kívánom
I-Sten veled,Isten megáldjon
S-osefelejtsd el ki voltam én neked
T-e fogadtál el szerető szívednek
E-gyszer most búcsúzom tetőled
N-e hidd,hogy nem beszélünk mi ketten
V-ilág tájáról is csak teérted vágyódom
E-gyszer s mindig búcsúzom tőled
L-ombos kis falumba levelem elküldöm
E-zzel emlékem be is fejezem
D-obbanó szívemnek a végső szava
ISTEN VELED ÉDES ANGYALOM
Látszólag semmi sem kényszerített rá, hogy vele maradjak. Még szabad voltam, hogy a saját életemet éljem. De nem nagyon akartam erre gondolni. Nem szántam rá időt, hogy elképzeljem az életemet nélküle, valaki olyan nélkül, akitől függhetek. Visszautasítottam a lehetőséget, hogy kiszabaduljak az örvényből, amely magába szívott. Lehetetlen volt meghátrálni. Sodródtam az árral. Már halott voltam.
Három dologban teljesen biztos voltam: az első hogy Edward vámpír. A második hogy egy része-és kitudja mennyire domináns része-a véremre szomjazik. És a harmadik hogy feltétel nélkül és visszavonhatatlanul belé szerettem.
Én ilyen boldog sosem voltam talán még
Mert Veled lenni minden percben ajándék.
Szomorú voltam az élet késedelmei és elhibázott lépései miatt.
Azt kívántam bárcsak megint betompulnék, de nem emlékeztem, hogy azelőtt ezt hogy
értem el. A rémálom kezdett egyre jobban idegesíteni, és elérte, hogy azokra a dolgokra gondoljak,
amik fájdalmat okoztak nekem. Nem akartam emlékezni az erdőre. Még amikor a képektől reszkettem,
éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, és elkezd fájni a mellkasomon tátongó lyuk pereme.
Levettem az egyik kezemet a kormányról, és próbáltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban
maradjon.
„Olyan lesz, mintha sosem léteztem volna.” A szavak végigsuhantak a fejemben, teljesen eltértek attól
a tökéletes tisztaságtól, ahogy a hallucináció alatt hallottam őket. Csak szavak voltak, hangtalanok,
mint egy nyomat a papíron. Csak szavak, de a lyukat szélesre feszítették, és beletapostam a fékbe,
mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, amíg ez az állapot el nem múlik.Összegörnyedtem, arcomat
a kormánynak nyomtam, és próbáltam a tüdőm nélkül lélegezni.Nem tudom ez mennyi ideig tartott.
talán egy nap, évek múlva - ha már a fájdalom annyira enyhül, hogy már talán el tudjam viselni -
vissza tudok majd emlékezni arra a néhány rövid hónapra, amik az életemben a legjobbak voltak. és ha
lehetséges az hogy a fájdalom annyira enyhüljön, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy
annyira hálás leszek azért, mint amennyire hálás voltam azokért, amiket adott nekem. Többet, mint
amennyit kértem, többet, mint amennyit érdemeltem. Talán egy nap majd így fogom látni.De mi van
akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a szélei sosem gyógyulnak be? Ha a sérülés végleges és
visszafordíthatatlan?Szorosan összeszorítottam magamat. Mintha sosem létezett volna, gondoltam
kétségbeesetten. Micsoda hülye és lehetetlen ígéret? Ellophatja a képeimet és visszakaphatja az
ajándékait, de ez nem csinálna vissza mindent olyanra, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismertem.
A fizikai jelek voltak a legjelentéktelenebb részei az összefüggésnek. Megváltoztam, belülről már
teljesen felismerhetetlen lettem. Még kívülről is máshogy néztem ki, az arcom beesett, és teljesen
fehér, a lila karikákat kivéve amiket a rémálmok hagytak a szemem alatt. A szemeim sötétek voltak a
sápadt bőrömhöz képest - ha szép lennék és távolról látnám magamat - elmehetnék vámpírnak is. De
nem voltam szép, és valószínűleg inkább egy zombihoz álltam közelebb.Mintha sosem létezett volna?
Ez őrültség. Ez egy olyan ígéret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy ígéret, ami abban a
pillanatban megtört, ahogy kimondták.A fejemet a kormánynak ütögettem, hogy eltereljem magam az
élesebb fájdalomtól. Butának éreztem magam, amiért aggódtam azért, hogy megpróbáljam betartani az
ígéretemet. Hol van értelme annak, hogy egy olyan ígérethez ragaszkodunk, amit a másik fél már meg
is szegett? Kit érdekelt, ha vakmerő voltam és ostoba? Nem volt okom hogy elkerüljem a
vakmerőséget, és arra sem hogy ne legyek ostoba.
Szárazon nevettem magamnak, még mindig levegőért kapkodva. Vakmerő a döntésekben - na ez egy
reménytelen dolog volt...A sötét humor elterelte a figyelmemet a fájdalomról. Már könnyebben
lélegeztem, és már hátra tudtam dőlni a székben. Annak ellenére, hogy hideg volt, a homlokom tele
volt izzadtságcseppekkel.Próbáltam a reménytelen javaslatomra koncentrálni, hogy megóvjam magam
a kínzó emlékektől. vakmerőnek lenni a döntéseknél sok kreativitást igényel - talán többet, mint ami
nekem van. de azt kívántam, hogy bárcsak lenne valamilyen mód. talán jobban érezném magam, ha
nem próbálnék egy megtört megállapodásba kapaszkodni minden erőmből.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom