Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...

1899
Talmud
Ulula cum lupis. - Üvölts együtt a farkasokkal!
Tertium non datur. - Csak két lehetőség volt.
"Hogy van a latin házi? - Az ebusz sajnusz megzabálusz. - Mivan? - Azt mondtam megette a kutya, latinul. Vicc volt. - Áááá...latin humor, nagyon humoros"
A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta.
A tegnapi egy egyszeri ösztönös dolog volt, amit a súlyos, feszültségekkel teli szituáció váltott ki.
Én is mintha önmagam lennék sugárzik bennem néhány emlék, pedig más vagyok régesten rég, nem az mi voltam, s mi lehetnék.
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről, és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme.
Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem emlék vagyok én is, sosem volt szerelem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló