Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Furcsa tréfát üz néha velem az élet, egyszer elvett tőlem, most visszaadott téged. Sosem hittem volna, hogy fogsz még szeretni, de már tudom, érdemes volt várni és remélni!
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Nem voltál - ahhoz, hogy légy kicsit őrült - soha ilyen közel. Mégis mindig, távolról, józanul nézted, hogy nem érlek el. Voltam máskor is így... Egy mondat volna a híd. Mégsem jön, vagy útközben átalakul, és sosem segít. Ha lenne holnap jól tudnám, mit mondjak még az ajtódnál, hogy visszatarts, ne engedj el. Ha lenne holnap jól tudnám, de félek úgyis eldőlt már, hogy visszatarts,vagy engedj el.
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában:
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni.
És egyedül érezte magát!
Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem!
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át.
Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.
Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt.
De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál.
- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!
A házasság tudomány. Az ember nem házasodhat, mielőtt egy asszonyt föl nem boncolt volna.
Szerettem volna valami szépet, okosat és szexit küldeni neked, de én sajnos nem fértem rá a kijelzőre!
"Az elején még minden olyan szép volt s jó
Mesébe illő hisz mindenki tudja a mese jó
Heverésztünk a Duna-parton csodás csillagok alatt
S gyártottuk az emlékeket jó sokat
S a végén minden megváltozott bár ne tette volna
A jóból rossz lett s a szépből csúnya
Ennek azonban itt nincs még vége
Próbálkozott próbálkozott tette a szépet
Bocsánatot kért s meg is kapta
Hisz a mesének rossz vége nem lehet ezt mindenki tudja
Folytattuk mit egyszer régen befejeztünk
És most unokánk ül a székbe gyönyörködik bennünk..."
"Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál
Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál
De most már, tisztán látok
Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod
Minden percben csak rád gondolok
És sajnos hiába kértem bocsánatot
Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen
Bárcsak ujra itt lennél velem."
Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem...örökkévalóság volt tele szerelemmel.majd hátat fordítottál,s én nem kérdeztem mért, sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be.hiányzol és mindig is hiányoztál.sosem kérdeztem mért történt ez velünk.fájdalmamom nem segített volna.beletörődtem.és most itt állok másfél évvel a "bukás" után.ez idő alatt rájöttem, hogyszerelmem nem múlik el,csak elcsendesedik.Te voltál életemben a legszebb dolog,és a legfájdalmasabb.szeretlek és szeretni foglak.
"Elmentél tőlem, és én hagytam menyj csak el! Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tőlem, modnjam meg mit jelentessz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem! és mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentessz nekem? büszkeségből azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem!"
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyit minden bánatot...
Leolvasom sáppadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom