Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Csak engedem, hogy elborítson az egész, átjárja e testem, megtisztítsa a bensőmet. A belső tenger. Az a probléma, hogy ez a szépséges óceán tele van mindenféle mérgező hordalékkal. A mérget persze feloldja a víz, de amikor a tenger visszahúzódik, a szar itt marad bent a testemben. Az óceán nem csak ad, el is vesz dolgokat, elmossa az endorfinjaimat és a fájdalomközpontjaimat, hosszú-hosszú időbe telik, amíg visszatérnek.
Talmud
Nem akarok magamnak ilyen életet, de jobb belenyugodom. Nem lehetsz tökéletes, ha még annak is mondanak, de minden életben, mindenkinek az életében van annyi öröm, volt annyi öröm, hogy mindig mosolyoghasson. Csak emlékezni kell – de ha nincsenek emlékei az embernek, megértem miért nem mosolyog. Csak vissza kell gondolni, nem baj, ha egy remek emléket ismételgetsz magadban, nem - nem baj. De jó emléket, ez a fontos...
Azért vannak a jó barátok,
Hogy a rég elvesztett álmot,
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jó barátok,
Hogy az eltűnt boldogságot,
visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Egyébként olyan rossz az ha valaki megsajnál? Ha az illető mond is valamit az támogatás, de ha szóra sem méltat, akkor szerinte olyan mélyre süllyedtél ahonnan nincs visszaút.
A bizalom törékeny kincs, ha egyszer elnyertük óriási szabadságot kapunk általa, de ha egyszer elvész olykor lehetetlen visszaszerezni. Az igazság persze az, hogy sosem tudhatjuk kiben bízhatunk. Azok akik legközelebb állnak hozzánk becsaphatnak és idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat, így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.

De eljövök újra, elhoz a remény,
Úgy szállok az úton, s elrepít a szél.
S ha valahol távol Rád gondol a szívem,
Álmaim szárnyán hozzád sodor a vágy.

De eljövök újra mert Te vársz valahol,
Itt nincs ami tartson nincs senki aki szól.
S visszajön újra mi valaha szép volt,
Dalok és álmok újra rólunk szól!
Fellobban a tűz,
a füst felszáll,
egy elveszett lélek
még visszajár.
A pokol peremén táncol
s néz le ránk,
ezernyi hang kiált fel,
engem mégse bánt.
Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre."
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
és zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés, mennyire szeretlek!
Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló