Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Karácsony! Tudod mit jelent nekem? Virágfüzérrel öltöztetem szívem, kit az életemnél is jobban szeretek, karácsonykor hozta az áldó üzenetet. Töviskoronád a fejemre teszem, s cserébe adok illatos ibolyást. Tövised áldott fájdalom nekem, a lélegzetem is Érted kiált. Isteni szeretet legyen e világon, irgalmadat Jézus annyira várom. Te vagy nékem a szívdobbanásom!
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Mit is mondhatnék...A gond az, hogy mindaz amit szólnék nem lehet több, mint amit hallani akarnak. Mit is mondhatnék, ha néztél rám egyszer valaha, de arcod feledésbe merült, amikor, még ,mosoly volt ajkadon...Mit is tehetnék, mikor megváltást hoznék, de megölik bennem azt, ami én lehetnék, és virág helyett tövis leszek?...Ezek után mit is mondhatnék, tehetnék, lehetnék...?!
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly’ becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.
Állt a fiú a vízparton, és úgy érezte, mindenben benne van minden, s ez a minden az idő, amely kibontja és elrakja az évszakok pelenkáit, virágos ruháját, lucskos rongyait és havas bundáját. De mindig megvan minden a végtelenség öreg sublótjában, nem pusztul el semmi, csak vár ás jön, vár ás megy, amíg csak ki nem hűl a föld, vagy még azután is, mert el nem veszhetik semmi, csak megváltozik.
Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.
Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?
Szép volt ez a délelőtt, bár nem volt vidám. Olyan volt, mintha már emléknek született volna, a múló gondolatok puha földjébe, amelyből időnként majd előjön, és újra kivirágzik.
Az élet barátok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül.
Beteg volt az édesanyám tudta, hogy meg kell halni,

Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni.

Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét,

Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét.



Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám,

Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám.

Szeretem nagyon, róla álmodom, mikor lefekszem.

Fekszik lázban a gondos anya, - halálos betegen.
Zöld erdőben jártam,

Piros tojást láttam,

Bárány húzta rengő kocsin,

Mindjárt ide szálltam,

Nesze hát rózsavíz gyöngyöm gyöngyvirágom,

Hol a tojás piros tojás, tarisznyámba várom.
Rügyek fakadjanak, virágok nyíljanak,
Öröm arcodon, mosoly az ajkadon,
Felhőtlen legyen, boldog, szép, vidám napod!
Karollak, forró szeretettel csókollak!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom