Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
A világban az a legérthetetlenebb, hogy megérthető.
Az emberek úgy érezhetik magukat a Világban, mint apró porszemek a földben.
Az emberek szenvednek, mert nem tudják hogy hogy érezzenek. Hogy az a helyzet amibe vannak jó-e, helyes-e, de legfőképp olyan-e amelyet akarnak. Valami fáj, és nem tudják mi... valami ami olyan kimondhatatlan. De hogy is határozhatnánk meg ha magunk sem tudjuk. De még azt sem, hogy ez az érzés valós-e. Sápítozunk, áhítozunk a jobbért, de vajon van-e jobb? Nem tudom. És mi tölti ki az életünk nagy részét? Az ezen való gondolkodás. A "lehetne jobb is" érzés. Könyörgöm! Hát tegyél érte! Ja, hogy kipróbáltad, és az sem volt jó? Hát akkor gondolkodj! Lehet hogy nem a világban hanem benned van a hiba ! De mozdulj meg! Tégy valamit, mert belefáradsz! Belefáradsz... és elsodor... magával visz... és... belehalsz!
"Átsírt éjszakák,elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod. És csak áldod azt az órát,amikor nevetett a szád, Hiányzik az a valaki,aki társként gondolt rád. Fájnak a percek,amiket együtt töltöttetek, Szívedbe marnak az emlékek,az együtt töltött hetek. Fáj minden perc,mikor magányosan fekszel az ágyban, Rossz belegondolni,de egyedül vagy a világban."
"Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit."
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
„Nincsen szebb kora az emberiségnek mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk még
akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.”
"Az ember legföbb értéke megismerhetetlen egyénisége, így válik potolhatatlanná a világban!"
„A világban végbemenő fejlődési folyamatban három szereplő játszik igazán szerepet: a kormányzati erő, a gazdasági erő, valamint az állampolgárok és azok társadalmi szervezetei.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom