Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mikor szembesülök a világgal, mindig az kérem; ments meg!
Talmud Élet,
Csak a holdfényt tűrte el. A holdfény eltüntette a színeket, és a formákat is csak kontúrjaikban mutatta. Piszkosszürkével vonta be a tájat, és megfojtotta az életet egyetlen éjszakára. Csak ez a szürke ólomba öntött világ, ahol csak a szél mozdult néha, szürke árnyként vetült az erdőkre, és amelyben a meztelen föld szagán kívül semmi sem élt, csak az volt az egyetlen, amit még elviselt, mert ez hasonlított lelkének világához.
Szomorú,
Annyira bonyolult és nehéz ez az élet,
lassan már semmi sincs, ami igazán éltet.
Néha nem találom a világban a helyem,
néha nem értem, mit is súg a szívem.
Boldogság,
Csak játszom itt az erős lányt,
de nem láthatod a szívem fájdalmát,
elég sok pofont kaptam az élettől,
legszívesebben elmenekülnék a világ elől!
Csalódás,
Sajnos, kit szerettél elhagyott,
tudom ő jelentette neked a világot,
s a szíved ezer darabokra hasadt,
azt hiszed semmid sem maradt.
Ne sirasd többet a múltat,
ne tedd tönkre magad!
Búcsúzás, Akarat,
Ha összetörik egy szív, lepereg egy élet. Villám csapás, mi e világban érhet, csak a szerelem egyetlen menedék, és ha hű vagy, örökké a tiéd.
Remény, ,
Előbb-utóbb mindenkinek el kell döntenie, mi a fontosabb, hogyan szeretné leélni az életét ... Meg akar-e felelni a világnak vagy a világot alakítja át maga körül szüntelenül az elvei, meggyőződése alapján? Formálnak vagy formálsz?
Akarat,

Szeretni, kedvelni, bírni Téged,
Annyi, mint rajongani érted.
Mely fogva tart,
Mi örökké tart.

Olyan, mint egy fuvallat,
Mely kisugároz, mint az illat.
Meg-megrohannak az emlékképek,
Elő-elővillannak, mint a klipek.

Elmúlt a nyár, fájdalom,
Tél van, hideg van, fázom.
Hajlékomat még nem zártam be,
Ajtómat még nem csaptam be.

Azon bejöhetsz, mint a huzat,
Elrepülne tőle a fájdalom-tudat.
Szemünkben könny csillogna,
A jégvilág felolvadna.

Szerettelek, szeretlek, foglak is szeretni,
Sosem fogok rólad elfeledkezni.
Mert múlt nélkül jelen és jövő sincs,
Az emlék – ha fáj is – a legnagyobb kincs.

Csendben ülök hajlékomban,
Gyötrődök fájdalomban.
Megbántottak nagyon mélyen,
De gondolok rád minden éjen.

Tőled egy szó sem hangzott el,
Szólok: már fordulsz is el,
Fejedet is elfordítod,
Kapcsolatot velem nem tartod.

Kezdjük újra-gondoltam.
Ám hiába, csalódtam.
Annyi sem: hűbelebalázs,
Hát elmúlt mélyen a varázs.

Gyászolok. Nem érted fájdalmamat,
Széttépted álmomat!
Szét, szét, szét,
Szét, szét!
Élet, Csalódás,
Elnyúltam a hamu-pillérek árnyékába
Te fölemelkedtél arany oszlopokon
Nem szállhatok le már a kín zuhatagába
Mögém került az ég
A halált burkolón
A sötét sorokból kimenekedtem
Vissza nem térhetek sosem
Arcom vonásait mind sóval betemettem
Az elhagyott világ ölén már nincs helyem
Keress a napban
Keress minden homályban
Keress szivedben visszhangot mely senkié
Magadba-számüző unalom hegylánca felett
Csak fölfelé
A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.
Boldogság,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló