Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom Rád minden percében a napnak!
Talmud
Az utolsó leveled rám könnyet hozott, mert veled együtt ment a szívem. Most meg ott hagytad az út szélén, ha megint arra jársz talán megint felveszed a porból…?
Szerelem ég,
Lángol még.
Majd egyszer,
Elcsendesedik,
Édes szót,
Mámorítót,
Elsöpri a kígyó,
Mérgű váló szó,
Utállak,
Könnyed árad,
Szíved hasad,
Nem tudod, miért kaptad,
Hisz nem érdemelted,
Ezt a véget,
Könyörögsz,
Megrökönyödsz,
Sír a szíved,
Mikor látni véled,
Életed értelme,
Mással tud létezni,
Csak eszköz voltál,
Ellepi elméd a homály,
Éget a könny,
Mely értékes gyöngy,
Eldöntöd:
Vége mindennek,
Szíved kitéped,
Koporsódra e szavakat vésed:
"Szerettelek
Te nem
Légy boldog, hogy ezt tetted velem,,
Éj gyermeke ő,
Szépsége megigéző.
Anyaföld hajkoronája,
Mélybarna szempára.
Sápadt bőre,
Ajka vérvöröslő,
Ruhája mint anyja , az éj.
Eme férfi maga a tökély!
Ha megpillantom,
Szívemben vad láng lobog.
Bámulom áhítattal,
Gondolatom messze szárnyal.
Szárnyra kélt:
Talán ő, meg én...
Hisz ez lehetetlen!
Hogy gondolhattam erre?
Az éj ura , s egy halandó
Kinek élte múlandó...
Hogy lehettem ily balga,
Hogy akár egy pillantra
Bizakodtam ebben
Mi lehetetlen?
Vámpír s ember
Sose lehetnek egyek.
Tehetném, válnék vad szörnyeteggé,
Mely mindent gyűlölve él.
Lennék vad vihar
Ki pá percig tart
Lennék a szél
Mely gyengéden arcához ér.
Lennék a nap
Ki melegével simogat.
Lennék bármi...
Akármi!
Csak hagy érhessek hozzá!
Hagy csókoljam lágyan a száját!
Suttogjam halkan:
Veled élten, s majdan holtan.
Attól sem rettenek vissza
Egy hirtelen mozdulattal
Behatoljon ereimbe,
Vérem nyelje eleinte
Óvatosan, később mohón.
Kezei között legyen végső nyugovóm.
Az igazság mindig a szívedben lakozik,
Kit szeretsz, valahol gyűlölhetsz is.
Ha kételyek gyötörnek,
Ő talán örülne,
Ha fognád két kezét,
Te csupán arra gondolsz, ennyi volt, elég.
Szakítasz, s vége mindennek.
Ő boldog, te vagy ki elveszett.
Sírsz otthon, utcán, a magányban,
Tán ő is gondol még rád szobájában,
Hogy valaha ott voltál, de többet soha,
Reménykedsz, hogy elfeled és nem gondol rád soha,
Így csak neked fáj e szomorú történet,
De ő is őrizgeti még fényképed.
Átkarol, s kérdi "Szeretsz e még"
Kicsúszik a szádon "Azt mondtam elég"
Jön az üzenet "Ezt elcseszted"
Mosolyogsz az egészen, mert túllépett.
Nem lesz még egy, ki így szeret,
Hát írsz neki egy sms-t.
"Szeretlek most, s örökké"
Magához húz, ismétel "Most, s örökké"
Élvezed a pillanatot, bár nincs szabadságod,
Gúnyol, kínoz, játszik veled,
Könnyes szemed, már nem érted.
Visszakaptad, ő az, ki elment,
Emlékszel?! Más így nem szeret.
Nincs szabadság, s talán nem is kell,
A tehetetlenség a sírba visz el...
Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”
Egy régi kép, most már szép emlék
Mert hidd el, élvezem, hogy nem vagy már velem
De nekem így lesz jó, kár minden szó
Eleget játszottál, keress valaki mást

Nekem már nem kell a csókod,
Nem kell, hogy hozzám érj,
Ismerlek drágám

Te sem vagy más
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
Veled ugyanúgy üres az ágy,
Hát tűnj el!
Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.

Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.
Boldogan elfutnék veled én egy sűrű vadonba,
hol soha ember még nem taposott utakat.
Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,
társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés.
És fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló