Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mindig maradj ember, ha már senki sem bánik veled úgy, mintha az lennél, akkor sem szabad feladnod.
Talmud
Matek óra van, én mellette ülök. Nézem a gyönyörű szemét, a szép kezét. ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond"legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak. Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én oda adom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír..., mert szakított a barátnőjével én megvigasztalom, ő átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog..., Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, az arca, gyönyörű. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:" Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."
Még annyi mindent mondhatnék el neked,
Még is évek óta írok egy levelet.
Elmúlt az ősz, elmúltak az évek,
Elfáradt a lelkem, nincs miért élnem!
Tényleg olyan volt minden, mint a régi szép időkben, de ez inkább csak arra volt jó, hogy eszembe juttassa, hogy mennyire megváltoztak a dolgok.
Közbejött valami.
Közbejött a narkó.
Mindegy már, hogy vele élek, miatta halok meg, vagy nélküle élek tovább, azt biztosan tudom, hogy semmi sem lehet ugyanolyan többé, mint régen.
Szomorú, ha az ember jót akar, de elkésik vele...
Okos ember az ingyenélő, de még okosabb, aki nem barátkozik vele.
A hazugság boldoggá tesz ha azért hazudsz, hogy velem lehess.
Ha tudom, hogy nincs Isten, éppen úgy meg tudok élni vele, mintha tudom azt, hogy van. De ha tudom is meg nem is, hogy van és tudom is meg nem is, hogy nincs: akkor sem élni, sem meghalni nem lehet úgy, ahogyan kell.
Egyszer átváltoztatta, amikor sokkal fiatalabb volt, sokkal rajongóbb, amikor bármire hajlandó volt azért, hogy őt boldoggá tegye. Ám még egyszer nem lesz rá hajlandó. Mindketten túlságosan messzire elmentek ahhoz, hogy megpróbálják visszazökkenteni a dolgokat a régi kerékvágásba. [...] Nem tudom. Néha megkönnyebbülten, és tisztában vagyok vele, hogy helyesen cselekedtem. A vége felé szinte alig szóltunk egymáshoz, egyszerűen nem volt miről beszélnünk, és már nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, amikor megnevettettük egymást. Én bementem a városba és nehezteltem rá, amiért megpróbált olyasmivé formálni, ami nem vagyok, ő pedig lejött ide és gyűlölt engem, amiért nem az a nő vagyok, akit ő akar. [...] Aztán öt perccel később rémült vagyok. Nem tudom elhinni, [...] hogy senki sincs, aki kiálljon értem, közbenjárjon az érdekemben, vagy segítsen, amikor túl nehézre fordulnak a dolgok...
Utálom azt az érzést, mit akkor érzek amikor hozzád bújok, fogom a kezed vagy nézlek. Utálom ha veled vagyok, azt is ha nélküled. Ha átölelsz, ha simogatlak, és ha azt mondod "jó veled"; hogyha nevetsz, megijesztesz vagy hozzám ér a kezed.
Utálom ha megpuszilsz, és ha meghallom a neved. Gyűlölöm minden szavad ha igaz, ha nem. Téged is gyűlöllek, többé ne legyél kedves velem. Gyűlölök mindent, ami veled kapcsolatod dolog, csak ne menj el kérlek, mert abba belehalok...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló