Valamit

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Valamit

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél? A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: "Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál", és te azt mondod, "Szótár", mire az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, "Ezt a hülyét!", na, ki az, aki tapsol és azt mondja, "Jó válasz, jó válasz!"? Hát persze, hogy a családod, ugyan, ki más lehetne?

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

A házasság olyasvalami, mint amikor az ember használati utasítás nélkül kezd legóból építeni valamit.

A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.

Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... A sebesült felnyögött. Szemei lázasan remegtek. -De az élet! Soha többet nem látni az erdőt, és nem hallani a madarakat! Pedig az élet olyan szép Nuca... -Itt maradsz te Teofil ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Nincs több bajod az emberekkel. Te hinted éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette és megfested a szirmait. Együtt szállsz a pillangókkal és ujjaid megérintik a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő a jó illatot üverből üverbe, és meglesed a tündéreket, amikor fürödnek... Az asszony beszélt. Az ember nehezen hörgött, szája megrándult néha, mintha mondani akart volna valamit, aztán a hörgés csöndesedett, a szemek elvesztették a fényüket, az élet láthatatlan párája elszállt valahova a kék végtelenbe...

Például egy nőt: voltál már szerelmes? Ha tényleg igazán szeretted, ugye, sose jutott eszedbe, hogy megbocsáss neki valamit? Igaz? Akármit csinált, azt mind helyesnek találtad, nem? Akármilyen fájdalmat okozott vele. Akit szeretünk, annak nem kell megbocsátani. Megbocsátani azoknak kell, akiket nem szeretünk.

Az élet szenvedés. Aki mást állít, az eladni próbál valamit.

Aki számít, azt te sosem látod,
aki valamit is akar, az a jó barátod,
aki megesküszik, hogy jó barát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jó barátnak.

Az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy adnia ne kelljen valamit cserébe, amit megszerzünk, azzal valami egyenértékűt elveszítünk, ez az egyenértékűség elve.

Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.

Őt is idegesítem ezzel, nem érti hogy tudom őt így szeretni.
Dehát ezt senki sem érti, nem?
Annyiszor bizonyított, hogy nincs jogom kételkedni, még nehéz helyzetben sem.
Maga nem értheti.
Most nekem kell valamit tennem.
És a legszebb szerelmi vallomás éppen az, hogy itt várom..itt hagyott és én itt fogom várni.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló