Valami

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Valami

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Ne félj attól hogy valaki szeret téged, gondolj csak bele ez nem a vég, hanem a kezdete valaminek...talán egy jobb élet kezdete is lehet.

És bukik alá a nap, maga alá temeti a pillanatokat, visszahányva viszont a szenvedést, kacagva rajtam, hogy megint nekem kell kibogoznom a csomókat, elsimítanom a hegyeket, felfogni a végtelent, megérteni a reménytelent…de megértem, valami felfoghatatlan akarja így, talán ezzel tanítva az életnek egy szeletére, vagy a jövőre figyelmeztetve, ne hajtsam a hajthatatlant, ne verjem korbáccsal az ártatlant. Dolgozzak magamnak, egyetlen boldogságom a becsületem legyen? Mozdulni nincs motivációm, a jóból nem kaphatok soha, csak kóstolót, a tányért elmarják előlem, a mennybe csak bekacsintani tudok, a kulcsát soha meg nem lelem.

Figyelj! Valami van még, valami amit tudnod kell...ha valamit akarsz, soha ne érd be a kevesebbel, mert lehet megkapod azt amit kevésbé akarsz, és rájössz, hogy sosem lehet már ezek után a tied az amit mindig is mindennél jobban akartál...

Apolka feje zúgott, kusza gondolatok nyargaltak bele és a szívét összeszorította valami titkos félelem. Újra előtte állt végzete. Mikor már azt hitte, hogy megtalálta a nyugalmat, íme, a nyugalom egyszerre leveti a hófehér köntösét és a veszedelem áll előtte fekete ruhában, mintha fény és árnyék vívna fölötte folytonos csatát és mindig az árnyék győzne.

Hát meghalt. S minden egyéb maradt rendjében. Pedig úgy szeretném, ha valami nagy szög kiesett volna a világ küllőiből, hogy valami történt volna.

A divat, az írás, a szex, a művészetek, a beszéd, a bútorok amik körül vesznek - mind, mind önkifejezés. Van még valami a világon amire nem fogták rá azt, hogy "önkifejezés"? Mert akkor mondanám, hogy iszom rá egyet - de félek valaki még azt is önkifejezésnek venné.

Ha valamit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs.

Ha meglátlak elfog a vágy, úgy ölelnélek, úgy csókolnám a szád. Ha szemembe nézel rögtön elolvadok, tudnod kell, nélküled semmi vagyok. Égek a vágytól, hogy Veled lehessek és senki mást csak Téged szeresek. Igaz szerelmet még nem érzek, de tudom, hogy Veled szép lehet az élet. Azt sem érzem, hogy Te szeretsz engem, de ha mással vagyok látom a féltékenységet a szemedben. Kérlek mondj valamit, mondd, hogy Te is azt érzed amit én, mert csak Te kellesz e föld kerekén.

Ismétlés, folyamat, mely körből körbe halad, s kiábrándultság után a nagy üresség. Mi lesz ezután, kérdem sokszor, mint a telefonon meg annyiszor lenyomott gomb? Leülök, nézem a másikat, nézem az arcát, szemét, s valamit nem értek...elfelejtett mosoly, mi odaragadt csak. Szólt is, nézett is, érzett is..., csak szarul, hülyén, őszintén...

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló