Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az élet mindig eléd tol valakit,
Hogy rájöhess végre,
Önmagad megismerni,
Csak ez lehet a vége.

Nem láthatsz, tudhatsz másokat,
Mert saját ablakodon át szemléled,
S Te is örök rejtély, titok maradsz,
Hisz ők is csupán saját tükrükön át nézhetnek Téged.
Talmud
Ha hülyeség van, akkor benne vagyok...
Ha csavarogni kell, én ott vagyok...
Ha buli van, akkor nagykorú vagyok...
Ha a szívem kéne, az már másé...
Ha valami kell, megszerzem...
Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek...
Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám...
Ha beszólok, szólj vissza...
Ha szeretlek, az nem hiába van...
Ha azt hiszed ismersz, tévedsz...
Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz...
Ha azt hiszed vége, még korán sincs...
Ha egoistának tartasz, tudd én tisztában vagyok a hibáimmal...
Ha választani kell, tedd azt...
Ha szólni akarsz, mond ki...
Ha kicseszel velem, visszakapod...
Ha azt hiszed haragszok, az a baj h nem tudok...
Ha azt hiszed ráérek, nincs időm még annyi se...
Ha lehet veled hülyülni, bírlak...
Ha nem megy, kár erőlködni...
Ha azt hiszed érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy...
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
Nem a tökéletesség tesz valakit hőssé, hanem az elszántság!
~ te hogy gondolod ezt? én nagyon bonyolult és
problémás csaj vagyok. elég hisztis, féltékeny, és lökött. de nagyon tudok
szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. csak van,akinek
nem elég, ami én vagyok de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok
se több, se kevesebb lenni. én így gondolom, innentől rád van bízva,
hogy megéri-e.
~ bonyolult? megfejtelek. problémás? megoldjuk
majd együtt. hisztis? felvidítalak! féltékeny? rám nem kell.. lökött? sose
árt. tudsz szeretni? legjobb. és sokáig? akkor még jobb! nem vagy elég?
nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! rám
van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak?
Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.
...de mindig küldött valakit; valakit, aki kizökkentett.
Vajon csak emlékeztetni akart, hogy én is ember vagyok?
Talán csak eszembe akarta juttatni, hogy igenis szükségem van azokra a megfoghatatlan
dolgokra, amiket érzelmeknek nevezünk?
Ha szeretsz valakit, ha úgy érzed hogy Ő az igazi, akkor akármekkorát csalódhatsz benne, akármennyire megbánthat, te tudni fogod, hogy neked nem kell más, és mindig megfogsz neki bocsátani.
Keresek valakit, aki illő hozzám, egy másikhoz hasonlót, oly megannyi félelmet félretéve igazodnék hozzá, milliókhoz hasonlóan.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló