Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"…mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: "nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért." Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva."
Talmud
„...ha mindig az emberek szemébe nézel, akkor teljesen mindegy, hogy is van rajtad valójában!”
"Félnek, nem engednek, fogva tartanak félnek, hogy én leszek a következő, a következő, ki lázadni mer, tiltott gyümölcsöt emel szájához vadul kiabál, ordít, hogy észrevegyék mert az erő kitörni készül belőlem megmutatni, hogy ki is vagyok valójában, egyedüli lélek az élet útján, magányos hírvivő, rideg láncszem, hazug csaló, egy féreg semmi több. Már nem érdekelnek, te sem, ő se, bárki más aludni örökre szép álmok közt, az lenne a megváltás."
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában." (Dumbledore)
„Aki már elveszített olyas valamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfrodult) az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet nem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amik valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha élek, mintha minden napom életem első -vagy utolsó- napom volna.”
"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában."
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Az ambíció valójában hatalomvágy.
Ha valaki tenni akar, de elmulasztva a kedvező alkalmat nem cselekszik, valójában nem akar tenni semmit.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló