Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Te vagy a gonoszság forrása
Minden halandó csábítója
Te adtad a fájdalmat
Mely annyi szívet megszaggat
De adtad a könnyet
Mely könnyít
A bánaton
Te adtad a tudást
A Földre jutást
Te hoztad a Szennyre a szennyt
A Sötét Mennyt
Poklot, halált, rothadást
Mégis van, aki imád
Úgy tekint rád
mInd Szent attyára
Te vagy a múlt, a jelen, s jövő
Az élet röpke, gyorsan eljő
A Halál
A te sötét szívű angyalod
Sataniel, átkot szórtak fejedre
Mert megtetted, mit megkellett
Én imádlak, most is fohászkodom
Enyhíts fájdalmamon
Küld rám döghozó angyalod
Had ragadjon
Fogja meg állam
Csókoljon meg lágyan
Utolsó pillanatomban látom
Teljesült kívánságom
A Révész vezet
Tudom, kihez megyek
Sietek hozzád, Nagyuram
Tudom , nálad lesz jutalmam
Téged szolgáltalak éltemben
Téged szolgállak holtomban
Hű szolgás vagyok
Semmit nem kapok
Csak szolgállak
Dicsőítlek
S mind azért teszem
Mert te vagy a mindenem
Száműzött, Dicső Angyal!
Téged imádlak minden pillanatban
Jutalmam a vágyam
Vágyam a szolgálatom
Nászágyad férgektől hemzseg
S szavadra én már benne fekszek
Teljesen a tiéd vagyok
Tégy, amire vágyol
Drága Sátánom!
Talmud
Most vagyok ott, hol más sivár, pusztító életem határhoz ér! Nem éri meg itt lennem! Létemnek nincs értelme! Vár rám a fény, s magány, ebben éltem, nincs változás! Porhüvelyem szétszórva, szanaszét, hiszitek, hogy van remény? Nem értetek engem! Itt nincs esély! Tehettem bármit, igazmondót, nem hittetek bennem Ti gondolkodók!
Én!
Fui, quod es, quod eris sum. - Voltam, aki vagy, leszel, ami vagyok. (sírfelirat)
Nem akkor vagyok Rád büszke, ha nincsenek kudarcaid vagy elvesztett csatáid. Akkor, mikor belátod bukásaidat, nem küzdesz ezt meg nem történtté tenni és emelt fővel vágsz neki a következő új lehetőségnek. Látod hát Harcos akkor vagyok én Rád büszke!
Van valaki akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, várni fogom akkor is, ha esik vagy havazik, de mi mást tehetnék ha egyszer szerelmes vagyok belé?
Hogyan bánhatok ilyen mostohán a lelkemmel, hogy még annyit sem vagyok hajlandó megtenni érte, hogy kiálljak mellé a félelmeim ellenében, hiszen mégiscsak ez az ami tényleg az enyém, a lelkem...
Elszáll a remény, egy szerelem véget ér,
Emléked messze fújja már a szél.
Egyedül állok, csak egy szavadra várok,
Minden éjjel érted kiáltok.

Csalódtál bennem, nincsen több esély,
Nélküled sötét hűvös minden éj.
Vérzik a szívem, a múltra gondolok,
Értsd meg nélküled félember vagyok.
Ahogy eljön a hajnal,
kimúlnak a csillagok.
Fáj kimondanom,
de nagyon távol vagyok.
Hiányzik kezed finom érintése,
hiányzik karjaid puha ölelése.
Mégegyszer kell az a pillanat,
mikor hozzámbújtál lágyan,
s egymásé voltunk nyári éjszakákon.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt,
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj,
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Össze vagyok zavarodva.
De tudom, hogy nem akarom ezt,
Nem akarom, hogy megint elkezd.
Mondd a sok szépet s jót.
S halljam azt a sok üres szót.
Mert kicsit elhittem, hogy igaz,
Az amit mindig mondasz.
Bár lehet, hogy csak álmodtam...
Nem! Tudom, hogy így van.
Hogy már többé nem mondod nevem
De remélem ez csak a jelen.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló