Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Amikor azt mondod:
-Ez egy álom - abban a pillanatban készülj fel a legrosszabbra, hiszen ahogy minden álom véget ér amikor felébredsz, egyszer ez is véget ér..."
Talmud Élet,
Ne kérdezd, merre visz az út,
A válasz biztonságot úgysem nyújt,
Nem tudja senki, hogy hová érkezel,
Magadtól indulj egyszer el!

Ne kérdezd, honnan fúj a szél,
Figyeld meg jól, miről beszél,
S ha érted már az összegyűjtött hangokat,
Találd meg köztük önmagad!

Ne kérdezd, hol kel fel a Nap,
Gondold, hogy ott, ahol te vagy,
És hogyha úgy érzed, hogy elborult az ég,
A szíved őrizze a fényt!

Ne kérdezd, hány napod van még,
Nyugodj meg, lesz még épp elég.
De addig is, míg egyszer minden véget ér,
Magadhoz hűséges legyél!
Élet,
Tinédzserként azt mondtam milyen nehéz az élet,
pedig az élet a fájdalmaknak még korántsem vetett véget.
Fáj, hogy mit közös erővel építettünk most egy idegen kezébe jut,
de ebben a helyzetben Te is tudod, nincs más kiút.

Fáj, hogy döntés elé állítottalak
de Te választottad a "könnyebik" utat.
Igaz Te nekem minden rosszat kívántál,
de én nem vagyok ilyen, szavaiddal hiába kínoztál.

Sőt, én azt kívánom Neked,
hogy ennél szebb és boldogabb legyen az életed.
Értetlenül állsz e kijelentés hallatán,
mert aki önző, az sohasem fogja megérteni ezt igazán!
Boldogság, Élet,
Köszönöm neked, hogy befogadtál,
köszönöm, hogy csupa jót adtál.
Büszkén vagyok rád,
a tetteidre, s a könnyed szeretetedre.
Lám az élet nem könnyű,
de most kérlek tedd meg ezt nekem,
vess véget, hogy nekeljen olly nagyon szenvednünk.
Engess a fénybe...
És értsd meg, én mindig szeretlek!!!
Elmentél, már rég elmentél, mostmár mással vagy. Én is mással vagyok. De a szívem egy darabja még össze van törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot elvitted magaddal, és örökké nálad lesz. Már csak a hiányát érzem. A hiányod, mert örökké hiányázni fogsz. És bár már nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek, jobban mint egy barátot, és azt hiszem, ez már nem fog változni. Amikor eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át sírdogálok, az emlékekre gondolva. Eszembe jut egy illat, egy tekintet, érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok, helyek, filmek, amikről csak te jutsz eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál az első szerelmem, de az első szerelem mindig véget ér. Lehet nem kellett volna véget érnie, de mégse adtam utolsó esélyt, és talán ennek így kellett lennie. Boldog tudok már lenni, mert tudom, hogy te az vagy, valahol máshol, valaki mással, de boldog vagy, ezért én is.
, Szakítás,
Megint kisírt szemmel ébredek,
csak is azért, mert szeretlek!
Szakításról szó sem eshet,
az életem, akkor érne véget!
Szakítás, Fájdalom,
Semmi tévé. Semmi vacsora. Ülök a teraszon, és visszagondolok az életemre, az ifjúra, aki arról álmodott, hogy híres író lesz, és egyszer csak ráébredt, hogy a valóság egész más: olyan nyelven ír, amelyen szinte senki nem olvas, egy olyan országban, ahol állítólag nincsenek olvasók. A családja kényszeríteni akarja, hogy egyetemre menjen (mindegy melyikre, fiam, az a lényeg, hogy legyen egy diplomád, mert anélkül soha nem lesz belőled semmi). Ő azonban föllázad, hippiként bejárja a világot, végül találkozik egy énekessel, ír néhány dalszöveget, és egy csapásra gazdagabb lesz, mint a nővére, aki hallgatott a szüleire és vegyészmérnök lett belőle.
Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.
A szabadság oly ritkán kél,
S egyet csak akkor dobban,
Mikor egy élet véget ér,
Hogy mutassa még ott van.
Boldog vagy, mosolyogsz. Hibázol, így véget ér.
Ha leragadsz és nem váltasz, akkor a múltban élsz.
Lépj tovább, de emlékezz mi történt.
Változtass, hogy ne kövesd el újra a hibát, hogy jobb ember légy.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló