Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
S te nem kívánod tudni sorsomat?
Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál,
Szerettél újra, s akkor már te csaltál.
Ismét szerettél - hősödet meguntad;
S üres szíved most új lakóra vár.
Talmud
Maradj így, ahogy vagy. Ne próbálj meg koncentrálni... Lazulj el, érezd jól magad. Néha ez a legtöbb, amit elvárhatunk az élettől.
...a szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.
Nem tud róla, senki sem tudja..... Talán egy valaki, de nem hinném, hogy mégis tudna róla... Talán tudja, de nem akar tudomást szerezni róla, pedig tudja, hogy róla van szó... talán nem biztos benne, hogy róla van szó... és biztos, hogy nem tudja, de el gondolkodik rajta... Igen, ő kell nekem, ő az kire vártam/vágytam egész életemben...
Keresek valakit, valamit, körbenézek....minden a helyén van ! Csend van és akkor hallom....a szívem ajtaját...amit nyitva hagytál magad után. A fájdalom dübörög rajta ! Téged várlak, Te hiányzol nagyon !
Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.
Mikor 4 éves voltam, azt kérdezték tõlem, hogy mi akarok lenni. Én meg azt feleltem, hogy hercegnõ vagy éppen énekes. Pár év múlva ismét megkérdezték, erre én ugyanezt feleltem. De felnõttem és komoly válaszokat várnak, de tudom, hogy nem annak jött el az ideje, hogy mindent tökéletesen csináljak, hanem hogy hibákat kövessek el.
Hiányzol bár nem tudom ki vagy, és merre jársz egyszerűen csak érzem, te ott a messzeségben ugyanúgy rám vársz.
Csak néhány buta szó! Egy meggondolatlan lépés és ki éveken át voltál te nekem, most szertefoszlik, mint egy homokvár a vihar után. Mégis tudom, egyetlen szó, mely nem ostoba és meggondolatlan elég lenne, hogy újra mellettem legyél. Mert barát vagy, a legjobb és mindig, bármi legyen is a szívemben élsz!
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló