Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Talmud Csalódás, Fájdalom,
Mindig azt hajtogattam magamnak, hogy "soha ne add fel". De minden ember életében eljön az a pont, az a határ, amely mögött nem látja a kiutat. Nem látja, hogy miért is kéne továbbfolytatnia. Lehet, hogy gyávaság, de én most feladom. Elfáradtam.
Élet,
Bármennyire is akartam titkolni, visszafordítani, meg nem történté tenni, megakadályozni, ellenállni neki... nem tudtam. Valami ismeretlennek hitt, de megmagyarázhatatlanul ismerős érzés hajtott felé, bármennyire is nem akartam elengedni az indulatokat, melyek zabolátlanul utat törtek és megállíthatatlanul vittek felé, észre sem vettem, de megtörtént, hiába áltattam magam, hiába gondoltam úgy, mintha álmodnék, nagyon is ébren voltam...
Csalódás, Szakítás,
...vajh mi sok nemes
Érzést találtál volna e kebelben,
Hol csak múlékony kéj után kutattál.
,
Az ember későn jön rá arra, hogy bizonyos döntéshelyzetek során a legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a nehezebb utat választja...
De mire ráébred erre az óriási baklövésre, már túl késő... késő, mert akit elszalasztott, már mást repít a felhők fölé, másnak súgja fülébe: "szeretlek", s mással szövögeti örökké tartó álmait...
Isten megáldott egy arccal, csináltok másikat;
lebegtek, tipegtek, selypegtek; Isten teremtéseinek
gúnyneveket adtok, s kacérságból tudatlannak
mutatkoztok.
Mit nem tettem volna érted,
Szép kis szőke gyermekem!
De szerelmem bemutatni
Megtiltotta végzetem.

Az egész, mit életemben
Érted tennem lehetett,
Annyi, hogy a koporsóba
Én tevém be tetemed.
Azt hiszem ok nélkül senkinek nem jut rossz az eszébe rólam. Akinek mégis, az tudja, hogy valahol, valamikor rosszat tett velem, és épp egy olyan kártyát tartok a kezemben, amit akár ellene is tudok fordítani. Az ilyen embereknek nem tiszta a lelkiismeretük! Rosszat gondolnak, mert félnek!!! Tudják, hogy hibáztak, és nem kapták még meg érte a büntetésüket. Azonban mindez csupán a kicsinyességüket mutatja. Hiszen ha valóban ismernének, tudnák, hogy nem vagyok bosszúálló. Senkire sem haragszom. A reváns már nem az én feladatom. Ezt mindig a magasabb szinten lévőkre bízom!
Félelem vonja körben testem, félek, hogy még enyém sem voltál már elvesztelek. Némán tátog szám, és semmibe mered szemem, folytonos harcokat vív szívem, és eszem. Hogy majd melyik győz, te döntöd majd el, képtelen harc ez hogy mit mutathatok és mit takarjak el.
egy pillanat ami számomra lassítva játszódott le.... ez a pillanat amikor körbenézek és mindenki nevet, boldog , ez a gyönyörű pillanat amilyen szép épp olyan szomorú is, mert mint mondottam már többször is ez csak egy pillanat , ezután minden megint ugyanúgy lesz ... a sok boldog ember visszaveszi az álarcot és újra nem mutat érzéseket

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló