Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"A hiba mindig ugyanannál van, arany csibéim: Aki olyan gyenge, hogy mást hibáztasson!"
Talmud
„Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel.
Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél.
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék?...”
„Aha, értem. Azt hiszed, hogy neked ehhez
semmi közöd. Elmész a szekrényedhez és kiveszed ezt a
lompos, kék pulóvert. Mert a világnak azt akarod mondani ezzel, hogy túl
komolyan veszed magad ahhoz, hogy érdekeljen mit veszel fel. De amit nem
tudsz, az az, hogy ez a pulóver
nem egyszerűen kék. Még csak nem is türkiz vagy jáspis kék, hanem sziriliai kék. És azzal sem vagy tisztában, hogy 2002-ben Oscar de la
Renta jött ki egy ilyen árnyalatú
kollekcióval. Aztán, ha jól emlékszem Yves Saint Laurent
volt az, aki szirilia kék színű katonai ingeket
mutatott be. Aztán a sziriliai kék, gyorsan feltűnt további nyolc designer kollekciójában. Majd szépen leszivárgott a bevásárló központokba. Hogy aztán egy leárazásban végezze. Így került hozzád
is. Ugyanakkor az a kék több millió dollárt és megszámlálhatatlan munkahelyet jelképez. És valahogy komikus, ahogy azt
hiszed, hogy kivontad magad a divatipar hatása alól, holott azt a pulóvert
hordod, amelyet neked választottak ki az ebben a szobában lévő emberek, egy
rakás "dologból".”
„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak,
azoknak vezetőül szolgálnak. Másoknak nem egyebek csöppnyi
fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az
üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind
hallgatnak. De neked olyan csillagjaid lesznek, amilyenek senki
másnak...mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó
csengettyűt kaptál volna tőlem.”
„[…] a legeslegszentebb szeretethez hasonló érzés hatott át éppen, olyasmi, amiről a doktorok beszélnek: megmutatta, milyen az az önkívület, melyben szerető és szeretett ugyanazt akarják (és titokzatos megvilágosodás útján tudtam e percekben, hogy a lány, bárhol legyen is, ugyanazokat a dolgokat akarja, amelyeket én is akarok...)”
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
„Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni a legjobb barátját. A barátság legnagyobbrészt ezen alapszik.”
Ugyanakkor a vágy igenis létezett, az övé és a lányé egyaránt, következtetésképpen ez nem volt többé biztonságos, baráti kapcsolat.”
Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan
kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.
"A lelátón van egy ugyanolyan ember, mint Barthez. Ugyanígy néz ki, ugyanilyen kapusmezben... majdnem azt is mondtam, hogy ugyanilyen hajviselettel."
Hajdú B. István, (Olaszország – Franciaország)

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló