Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Pillanatnyi boldogság ezek voltunk mi ketten ! Két szikra mely föllobbant és gyorsan el is hamvadt . A helyén csak fekete hamu maradt és egy megperzselt szív , az enyém . T e neked ez csak egy kis könnyed játék volt nekem az élet . Ma már tudom nem szabad bízni sem hirtelen lángolni .
Talmud
Eltűnt minden,minden mit szerettem,
Vége van mindennek,amin régen még nevettem.
Régen más volt,nevetgéltünk,beszélgettünk,
De már vagy egy hónapja egy csókot sem ejtettünk..
Mióta velük vagy más lettél,
És nem az aki megtetszettél.
Belevisznek téged minden szar dologba,
Érted mondok imát éjszakánként zokogva!
Nem tudom, miért lett mindez így egyszerre,
De nem lehetsz büszke minden egyes tettedre....
Hiányzol. Ezt nem tudom másképp elmondani. Első reggeli pillantásom víziója Te vagy, még nem látok tisztán, homályos a kép, de ahogy élesedik, felriad bennem a bizonyosság, hogy csak a függönyön játszó napsugarak csalták elő alakod. Nem Te voltál... Aztán nehéz levegőt venni. De jó volna, ha itt lennél! Ez egy háború, ami egész életre szól. Az érzékek, és az ösztönök háborúja. Kérdés, melyikünk bírja tovább. Az erőm véges, de talán kibírom, küzdök tovább a reggelekkel, a napsugarakkal, az esővel, a széllel, a csillagokkal, a lépteimmel és hirtelen mérhetetlen nyugalom száll rám. A reggelek téged is megtalálnak...ugyanaz a Nap süti a Te arcodat is... ugyanazok az esőfelhők áztatnak... ugyanazt a levegőt szívjuk be nap, mint nap... ugyanaz a szél borzolja a Te hajadat...csillagaim neked is ugyanúgy ragyognak... lépteim ugyanazt a földet tapossák, amin te haladsz. Így már nem is olyan nehéz. Nem is vagy oly távol.Már nem is hiányzol.
Olyan jó élni... jó elmélázni, kinézni az ablakon, hálát adni minden egyes reggelért. Másként látni ezt a gyönyörű világot. Érezni a levegő illatát, a jelen pillanatot, s hallgatni azokra a bizonyos ösztönökre, amelyek benned vannak. Hányszor kellett volna hallgatni rájuk... mennyi kudarctól menekültél volna meg... érezted, felfogtad, hogy a dolgok nem jó felé mennek, nem a te javadat szolgálják, hogy aki melletted van hátbadöf... mégis megpróbáltál hinni, és bízni... talán éppen utoljára. Mert miért ne lehetnél szerencsésebb az életben, ahogy eddig nem... és akkor ott motoszkál egy gondolat, egy furcsa érzés, és nem tudod hová tenni, csak azt tudod, hogy ez kényelmetlen, szabadulni akarsz tőle, és próbálsz mosolyogni, nem rá gondolni... és akkor bejönnek a megérzéseid. S te csak ülsz ott, hogy bárcsak hallgattál volna rájuk...aztán sok időbe telik, mire felocsúdsz a csalódásból, és megpróbálod összekaparni magad... végül sikerül. Eléred azt aki mindig is voltál, megéled azt, amit mindig is szerettél volna. Ehhez csak egyet kell tenned: elengedned. Ez a legnehezebb, de megéri. Kevesen képesek rá. Lehetnek félelmeid, de tudomást sem veszel róluk, csak imádkozol, és megjegyzed, minden úgy jó ahogy van. A tükörből már egy másik ember néz rád. Sohasem gondoltál rá, hogy arra az emberre visszamosolyogj, most mégis megteszed... minden úgy jó, ahogy van. És kíváncsisággal tekintesz a jövőbe, már nem ragaszkodsz, csak élsz... s ezt más is tudni fogja.
Két világ van: egy kívül, egy pedig belül. A téged körbeölelő falak megakadályozhatják, hogy kilépj a "kinti világba", oda, ahol a lehetőségek várnak, oda ahol megvalósíthatod álmaid. Tudom, veszélyes, még belegondolni is, az ember inkább megtántorodik hiszen "ami itt van, belül, azt már ismerem, abban biztos lehetek, inkább nézem az embereket innen az ajtó, vagy az ablak mögül, mintsem szembesüljek az esetleges kudarccal, sikertelenséggel." De harc nélkül nincs győzelem. Áldozatok nélkül nincs siker. A siker kulcsa pedig Te magad vagy. Az ajtó nyitva áll... én most kilépek rajta. Csak tőled függ, van e bátorságod velem együtt ezt megtenni.
Azt tudom, hogy honnan jöttem, azt nem, hogy hová tartok... a határ a csillagos ég. Ezen kívül semmi nem szabhat határt.
Azt tudom, hogy honnan jöttem, azt nem, hogy hová tartok... a határ a csillagos ég. Ezen kívül semmi nem szabhat határt.
Számomra Te igazi Győztes vagy, és én is az vagyok általad, mert az Életem része vagy, és tudom, hogy ha Velem vagy, nincs szükségem semmi másra.
Hisztis vagyok. Igen. Túl érzékeny?(...) Igen. Mikor valami rossz történik velem, ugy erzem elborul az agyam, minden olyan kilátástalan. Mikor guggolok, es a sirastol meg remeg a kezem, mikor a földhöz b*szom a cuccom, ami épp a kezembe kerül, mikor mindenkit gyülölllök, akkor elemerülök az önsajnálatban. Tudom, es ilyenkor összeszedem magam, és ha ugy van helyre hozom, amit kell, ha pedig semmit sem tehetek, felallok ki tisztul a köd, es megyek tovabb elore. Meg, ha 10 perce ez lehetetlennek is tunt. De megteszem.

Nem értettem sokáig melyik a pontosabb,
Hogy tudni látni vagy látva tudni a fontosabb.
Lehetsz szegény vagy tehetős,
Tetteidért csak Te vagy a felelős.

Lehetsz erős vagy bátor,igazi katona,
Mész előre,menetelsz,de tudod egyáltalán hova?
Ha nem tudod merre, menetelhetsz Te örökké!
A megtett utak alakulnak majd körökké.

Elindulsz de ugyanoda érkezel majd vissza,
Tudom fiatalon még semmi sem tiszta.
Azt is tudom,hogy ilyenkor még a világ a szavaid issza,
De később nem lesz majd kulcsod, hogy az ajtót kinyissa.

Tanulnál Te, csak a büszkeség nem ereszt,
Hidd el nem szégyen, mindenkinek nehéz a kereszt.
Futkosol fel s alá , köröket rajzolsz,
Megtanulod majd, hogy csak magad ellen harcolsz.

A tudás nem más mint a léted maga,
De élvezet nézni mikor leomlik a homály fala.
Meglátod a ködben a világot, látod majd az eget,
S látod majd azt is, hogy Ő büszkén rád lenevet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló