Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Szerintem félelmetes... Mármint ez a bizonytalanság mikor nemtudod, hogy mi van...És mikor már a szemedet szúrja ki... Félelmetes.
Talmud
"Bármit mondasz magadról beszélsz, uralkodsz és elítélsz még úgyis ha dicsérsz bárki szól csak részigazságokról szónokol....tudod a pokolban lenni Az is csak pokol!!"
Minek kéred a kezemet,
Ha egyszer úgyis elengeded?
Minek kéred a szívemet,
Ha egyszer úgyis megrepeszted?
Minek kéred, hogy melletted legyek,
Ha Te sosem állsz mellettem?
Minek kéred, hogy veled legyek,
Ha Te csak testben vagy a Kedveseddel?
Minek kéred, hogy örökké éljek,
Ha Miattad csak szenvedés lesz az élet?
Minek kéred, hogy meséljek,
Ha sosem hallgatsz meg?
Minek kéred mosolyomat,
Ha mosolyra sose fakaszt?
Minek kéred, hogy örüljek,
Ha úgysem örülsz az örömömnek?
Minek kéred, hogy szívem érted verjen,
Ha a Tied csakis más szívéért ver?
Minek kéred, hogy éljek,
Ha Te is tudod, csak veled létezek?
Minek kéred, hogy kitárjam szívemet,
Ha te is tudod, hogy csak érted élek?
Minek kéred, hogy szeresselek,
Ha Te sosem szeretnél meg...
"...Hisz tudod, hogy várok rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek..."
„Nézd, az Arany-búza ölén ring a szél! Szebb időkről regél. Te csak bízz, s ne a gondokkal törődj! A tolmácsa légy! De ebben más lehet társad. Ne bándd, mert én nem vagyok házad, csak egy híd! Épp, hogy több legyél nálam, azért szóltam pár szót. ...és tudod, megtiszteltetés volt.”
„- Mi a jobb, ha szeretnek, vagy ha félnek? - Jó kérdés... Együtt lenne a legjobb, de az nagyon nehéz dolog. Ha már választanunk kell, inkább féljenek. A félelem tovább tart mint a szeretet. A pénzen vett barátság nem ér semmit sem. Tudod, hogy megy itt? Megeresztek egy viccet, mindenki röhög. Tudom, hogy vicces vagyok, de azért annyira nem. Félelemből ilyen szenilisek. Féljenek, de ne gyűlöljenek. Jól bánok velük, de nem túl jól... ha túl sokat adok, nem lesz rám szükségük. Csak annyit adok, hogy szükségük legyen rám, de ne gyűlöljenek. Ne felejtsd el, amit mondtam!”
„ Tégy meg minden jót, ami tőled telik, Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen módon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig csak tudod.”
"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."
„Ki tudja eldönteni hogy mit kell tenni vagy mit lehet egyáltalán tenni az életünkkel? Amikor nem tudsz dönteni és nem tudod azt sem hogy ki dönthetne, akkor kéne valaki aki odamegy hozzád és azt mondja amit senki más addig, és akkor rájössz hogy IGEN ez a megoldás. De addig amíg ez a személy meg nem talál, addig csak olyan emberekre hagyatkozol akikben nem vagy biztos. hisz kiben legyen biztos az ember ha saját magában sem az.... és ha két emberen múlik a dolog, még nehezebb a döntés hiszen meg kell egyezni, ami mint tudjuk nem az emberiség fő erénye. Pedig az érdekek, ki tudja, lehet hogy egyezőek, csak éppen mi nem látjuk azt... Csak érezzük hogy valamit muszáj tennünk mert ez így egyikünknek sem jó. És annyira erős lehet ez az érzés hogy már-már elgondolkozunk azon hogy engedjük el, felejtsük el, töröljük ki az életünkből. Csakhogy ezt a másik fél tudtára kell adni. De addig ez nem lehetséges amíg az eredeti érzést nem közöljük vele. Emiatt azt hiszem egyetlen megoldás van...a kezdeményezés.”
De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... ...Így aztán a kisherceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó!- mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kisherceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kisherceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit nem nyertél az egésszel.
- De nyertem. - mondta a róka - A búza színe miatt...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló