Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az élet olyan mint egy doboz bonbon, nem tudhatod hogy mit veszel belőle.
Talmud
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...
Félek és remegek az Élettől,
Tudom, hogy vár rám valami, de nem látok a fénytől.
Keresem és kutatom, hogy megleljem,
Röpke pillanat, törékeny üveggolyó mindösszesen...
Karolom magam, nyugtatom a lelkem,Szivárványt gyártok, felujjongok hirtelen.
Majd letargiába esem, elmélázok a nehézségeken,
Végül elmerülök az ismeretlen messziségekben.
Menekülök, mindenem hátrahagyva,
Hátha valaki egyszer utánam fut, engem akarva...
Vannak érzések melyekről beszélni nehéz, melyek a világ számára titkot relytenek.Érzések melyeket csak mindaddig tudhatunk magunkénak amíg bele nem nézünk annak szemébe aki iránt tápláljuk azokat. Bármilyen érzések is ezek, jók vagy rosszak, kedvesek vagy gonoszak. Az ember tekintete/szeme olyan akár egy tükör, s ez a tükör megmutatja mi rejlik legbelül. Fegyver is lehetne.. pont emiatt,elárulhat bennünket vagy épp megvédhet.
Vérzik a rózsa saját tüskéjétől
mégse szabadul a szoros bilincsétől
isten egy angyalt küldött hozzá
de tudja vér nem válik borrá...
Mert a fák még állni fognak,
Ha én már meghalok,
Hirdessék akkor a jövendőt,
Mutassák azt, hogy él a remény és zúgnak a harangok.

S ha egy magyar vándor
Sok év múlva a tiszta égre néz,
Súgjanak neki a fenyők, mutassák az utat,
Hogy tudja: bárhol is van, de magyar földre ért.
Harapnád számat,
Mely utolsó leheletével Téged ölel.
Vágyod önmagadat,
Mi bennem újra életre kel.

S tudod, hogy akarlak,
Alázattal, tisztán, szerelmesen,
Tudod, hogy mindig hallak,
Hogy kívánlak vadul, szenvedélyesen.

Csak a tiszta vágy
Irányít mindent,
Érzem nyelvét, harapását,
Érzem a bilincset kezeimen.

Mozdulni akarok,
Nem tudok, megkötött,
Érzem, ahogy belém hatol,
S állattá válok én is a karmai között.
Az élet mindig eléd tol valakit,
Hogy rájöhess végre,
Önmagad megismerni,
Csak ez lehet a vége.

Nem láthatsz, tudhatsz másokat,
Mert saját ablakodon át szemléled,
S Te is örök rejtély, titok maradsz,
Hisz ők is csupán saját tükrükön át nézhetnek Téged.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló