Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha meghalnál, én veled mennék. Ha meghalnék, Te tovább élnél. Nem számítok már Neked. Te eldobtál! Te megaláztál!
Talmud
Tényleg olyan volt minden, mint a régi szép időkben, de ez inkább csak arra volt jó, hogy eszembe juttassa, hogy mennyire megváltoztak a dolgok.
Közbejött valami.
Közbejött a narkó.
Mindegy már, hogy vele élek, miatta halok meg, vagy nélküle élek tovább, azt biztosan tudom, hogy semmi sem lehet ugyanolyan többé, mint régen.

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
-Rockyval játszom, apa...
Ha meghalok...talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik továbbviszik közös örömeinket és fájdalmainkat, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója. De egyben a hité is.
Én képes vagyok lemondani a boldogságomról azért, hogy emelt fővel mehessek tovább az utamon, ennyi a különbség köztünk, és ezért leszek erősebb nálad.
Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is. De ha mindenki más megmaradnak, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének.
Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok – a zene, a holdfény, vagy a csók-, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dogok tartanak a legtovább.
Megérintett a halál gondolata. Elbűvölőnek találtam az áttetsző, légzéstől és mozgástól megfosztott test gondolatát. Nem értettem, hogy mindez mit jelent. Nem féltem. Előfordult, hogy kanyargó erekkel átszőtt csuklómat néztem, és erős késztetést éreztem rá, hogy megszakítsam a vonalak folytonosságát. Talán a halál volt a legkönnyebb és egyben leggyávább megoldás, hogy ne kelljen szembeszállni az élettel, közönyével, súlyával és aggodalmaival. Az az undorító érzés töltött el, hogy elbuktam. Mire jó tovább élni, ha ez csak vegetálást jelent?
Chandler: Szeretnénk ha eljönnél az esküvőnkre.
Ch.Apja: Biztos?
Ch.: Boldoggá tenne minket...hölgyem.
Ch.Apja: A világért sem hagynám ki... oh Ne szomorkodjunk tovább! Még azt hiszitek, hogy nem borotváltam le a lábamat!
Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog ,ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló