Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Szeretem csókolni a szád.
Testednek szívni illatát.
Szeretem látni szép szemed,
Ők is ölelnek engemet.

Szeretem hallani hangod,
Szeretem élvezni mosolyod.
Szeretem simogatni kezed.
Szeretném, - ölelj engemet.
Talmud
Kedvesem, gondolatimat kergetem,
Amikor fejecskéd hajtod ölembe.
Miközben aléltan teszed ezt velem,
Csókolom én drága, kecses testedet.
Szívem hölgye érted futok versenyt én a széllel,
Karjaim közt érezzem imádott lényed-tested.
Tudod te, mit szenved lelkem az egyedülléttel,
Vágyálmaimban kegyeidért hozzád esengtem.
Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel. (...) és amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy 'menyasszony'. Tudod, miért? Mert mi itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először!
Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világon, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a 'menyegző' után a te feleséged.
Mohón tapint ajkunk, a csókot keresik,
Fürge nyelvünk izgatón, egymást ölelik.
Csókra szomjas ajkad remegve csókolom,
Karcsú szép tested két karomban elomol.
Egyesült testünk forr, izzik a szerelem.
Finom a lelked, csókolgatom karcsú, drága tested.
Táncolj hát énvelem szívem kincse, testem ékszere.
Forduljunk-perdüljünk, repüljünk föl, - a fellegekbe.
Te vagy létem éke, és a sírig tartó szerelem.
Hajolj meg, ember, mélyen, mélyen, mert húsból és vérből vagy, mert tested van. Aztán egyenesedj fel, magasra, egészen magasra, mert tested van, melyet Isten saját képére alkotott. Gondolkozzál, emlékezzél, hajolj a földig, egyenesedj az égig.
A futás soha nem egyszerű testedzés volt számára. Eljutott arra a pontra, amikor a futás már nem esett nehezére, mintha nyolc kilométer megtétele kevesebb energiáját emésztette volna fel, mint az újság elolvasása. Inkább egyfajta alkalomnak tekintette az elmélkedésre, ritka lehetőségnek az egyedüllétre.
Testedhez bújtam s megsúgtam: Ha meghal az érzése majd én is
meghalok!
Fáradt a tested,
Nyomja a sírhalom,
Tied a csend a nyugalom,
Mienk a könny a fájdalom.
Akartunk mi annyi jót és szépet,
De a sors életünkben,
Mindent összetépett.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló