Te

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

RENDEZÉS:

...

274

...

525

Utolsó oldal »

Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

Hirtelen furcsa zajt hallott, és egy nagy, sötét árnyékot látott a feje fölött. Egy óriási méhecske kerengett zümmögve a levegőben.
- Te ki vagy? - kérdezte a jövevényt.
- Én méhecske vagyok, szeretnék kicsit lakmározni a szirmaid közül.
- Jó - mondta a virág, és széttárta fehér ruháját. - Mondd, méhecske, te sokat láttál már a világból? Mekkora? Vannak még fák a mandulafán túl is? És a felhők mögött? Ott is laknak virágok? És azt tudod-e, hogy hová szalad a szél, és merre tartanak a felhők?...

Így maradjunk egyként szállva,
Fütyülve most a Világra!
Mert a csókod Csillagkincsem
A Mindenségbe repít engem
A sötétben fénnyé válunk,
S a Végtelenig meg sem állunk!

...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.

És ami nagyon felkavart , az a szemük volt. Hogy zöld és kék szemeket láttam ... A zöld szem egyenesen megrázott.
"Ezek macskaszemek! "- mondtam. És féltem a zöld szemű emberektől. Ha találkozol ilyen emberekkel, és a szemükbe nézel, ők meg visszanének rád, az egyenesen sokkoló ...

Minden emberi hatalomban van egy kevés finom és alig érezhető megvetés azok iránt, akik fölött uralkodunk.Emberi lelkek fölött csak akkor tudunk teljesen uralkodni, ha teljesen megismerjük, megértjük és nagyon tapintatosan megvetjük azokat, akik kénytelenek megadni magukat.

Magányról beszélsz, noha te csupán egyedül vagy. Jegyezd meg, hogy magány csak társadalomban, csak emberek között lehetséges. És csakis ott lehet belepusztulni. Aki csupán egyedül van, az küzd az életéért. Foggal és körömmel küzd, hogy visszakerülhessen az emberek közé.

Tincsenként járta át a szél,
Selymes szőke hajad,
S tudtad, miként suhan feléd,
A kegyetlen pillanat.
Ám te hagytad, hogy így legyen,
Hiszen ott maradtál,
És a vonat jött csendesen.
Már rég erre vártál,
Miért tetted ezt, nem tudom,
De végül megtörtént,
Mégis hiába kívánom,
Hogy bárcsak álmodnék.
Most erőt veszek magamon,
S letörlöm könnyeim,
Szörnyű, de arra gondolok,
Muszáj felejtenem.

Ha láthatatlan folt vagyok csak,
Nem látszana hiányom sem!
Halni vágyok, én Istenem,
az életemet Többé már nem!

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló