Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.
Talmud
Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara...
S még valami, csodával határos: beteljesíthetjük álmainkat.
Az ember néha lemond a szeretett nőről, hogy magányosan induljon a vérgőzös csatamezőkre.
Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.
Ha mi árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk: Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket. E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze most el úri kegy, Másszor aztán jobban megy. S amint emberséges Puck A nevem: ha megkapjuk, Hogy most kímél a fulánk, Jóvátesszük e hibánk, Máskint a nevem ne Puck Legyen inkább egy hazug. Most uraim, jó`tszakát. - Fel, tapsra hát, ki jó barát, S Robin megjavitja magát.
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.
Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?
A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és merre visz az út.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló