Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az Idő Szelíd Szörnyeteg,
Számon tart minden Ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
Örökké nem lesz tiéd.
Idő, amíg rájövünk,
Az Idő egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
Igényt tart létedre.
Száguldó Évek, rohanó Hónapok,
Elhagynak téged, mint hűtlen szépasszonyok.
Talmud
Az ember dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életünk nyomorban, és zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindeneg, elég neki megbecsülő Szereteted!
A sorsunkat mi alakítjuk ugyan, de az előre megírt dolgok felett nincs hatalmunk. Az élet egy játékszabály szerint működik, amit vagy betartunk vagy nem. Tőlünk függ, de minden helyzetben megkapjuk a méltó büntetést vagy jól megérdemelt jutalmat. Talán nem hisszük, hogy így van, de legbelül a lelkünk mélyén belátjuk hogy a váratlan rossz vagy jó dolgok meg kell hogy történjenek velünk.
Fogta a kantárt, és átvezette a lovat az útra. Jonatán követte. Amikor kiértek az útra, Jonatán leszállt a lováról.
- Kérlek, atyám, vedd az én lovamat, hadd menjek én gyalog.
- Ülj vissza a lovadra – fordult hozzá Fülöp szigorúan -, és hagyd abba a vitát! De gondolkozz el azon, hogy mi történik és miért.
Jonatán zavarba jött, de visszaült a lovára, és nem szólt többet.
Kingsbridge felé fordultak. Húszmérföldnyire volt. Fülöp nekiindult. Csodálatosan érezte magát. Remigius visszatérése kárpótolta a kőfejtőért, sőt. Veszítettem a bíróságon, gondolta, de ott csak kövekről volt szó. Amit megnyertem, az végtelenül értékesebb.
Ma megnyertem egy ember lelkét.
Tree Hill csak egy hely, valahol a földön…
Talán pont olyan, mint a tied.
De talán nem.
De ha megnézed közelebbről,
akkor lehet találsz valakit,
aki olyan, mint te
…valaki, aki az utat keresi…
…valaki, aki a helyét keresi..
…valaki, aki magát keresi…
Néha könnyű érezni
Amikor te vagy az egyetlen a földön,
Aki küzd, aki csalódott, vagy elégedetlen,
Vagy el akar menni.
Azok az érzések hazudnak.
És ha csak kitartasz bátorságot lelsz,
Hogy szembenézz a következő nappal,
Valaki vagy valami megtalál és
mindent rendbe tesz.
Mert mindannyiunknak szüksége
van egy kis segítségre..
..valaki, aki segít nekünk
meghallani az élet zenéjét,
hogy emlékeztessen nem
mindig ilyen rossz minden.
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük hogy történik velünk valami, legyen az gyönyörteli szerelem ,vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az hogy nem minden élet nyer értelmet, egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.
De eljövök újra, elhoz a remény,
Úgy szállok az úton, s elrepít a szél.
S ha valahol távol Rád gondol a szívem,
Álmaim szárnyán hozzád sodor a vágy.

De eljövök újra mert Te vársz valahol,
Itt nincs ami tartson nincs senki aki szól.
S visszajön újra mi valaha szép volt,
Dalok és álmok újra rólunk szól!
Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló