Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
… az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha már a boldogtalanságba is belekóstolt…
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
A bölcsességnek vannak határai, az ostobaság határtalan.
Rád várni olyan mint esőre várni aszályban, hasztalan és időrabló.
Mikor a nap felragyog az égen,
én már tudom, hogy nekem végem.
Annyi kín és bánat nyomja lelkem,
hogy az utolsó kenyerem is már leszeltem.
Utolsó kortyot fogyasztom az életből,
s nekem elegem lett már mindebből!
Talán egy új, jobb sors vár rám,
talán a boldogságot is megtalálnám.
Talán új utakra léphetnék,
és talán végre boldogan élhetnék.
Ennyi volna csupán mit az élettől kérek, hogy mit hoz a jövő?
Nem tudom, de nem is félek!
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.
Talán szeretünk szenvedni , talán belénk van programozva.
Mert e nélkül nem is tudom…talán nem éreznénk, hogy vagyunk.
Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó amikor abbahagyom…
Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet.
...azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve.
Talán mindenki életében van egy olyan ember, akire titkon vágyik,
Akiről tudja, hogy soha nem lehet az övé!
De ha egyetlen pillanatot kapna lehetőségként, hogy megérinthesse,
Kész lenne akár az életét adni is érte.
Van olyan hogy most vagy soha.
Ezt értékelni akkor tudjuk, ha megtettük a lépést az irányába.
S ha voltam egyszer olyan bátor megtenni,
Életemben a legszebb órákként fogom mindig megélni!
És ha igazán szeretnénk, vele egy életet leélni!
Gondolat-hullámhosszon hagyom:
felemeld nyakig, letépd ruhám,
kibonts a bozót-bizonytalanból:
széles gondolat-hullámhosszon
magadhoz húzol, megragadlak,
belebódulsz céda pucérságomba,
izgága ölemet öledre lakatolom,
hívogató hajlataim varázstüzétől
cselszövő szerelemhamvasztáson
együtt emelkedem veled kéjben,
minden mozdulat hű választ kap:
szeretőknek szentelt bájvonás
arcomról arcodra átszálldogál,
a csenevész, nyápic portéka-vágy
érik lepedőn gondolat-napsugárnál

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom