Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A boldogság azokra talál rá, akik egymást boldogítják.
Talmud
Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerű jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk.
"Jobb, ha elhiszed. Úgy értem, pont ez az, ami a filmvászonra való. Roppant lenyűgöző tud lenni. Én mindig is azt vallottam, hogy Thomas Edison nem egyébért találta fel a kamerát a mozi számára, mint hogy az öldöklő és csókolózó embereket mutasson."
"Jobb, ha elhiszed. Úgy értem, pont ez az, ami a filmvászonra való. Roppant lenyűgöző tud lenni. Én mindig is azt vallottam, hogy Thomas Edison nem egyébért találta fel a kamerát a mozi számára, mint hogy az öldöklő és csókolózó embereket mutasson."
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Angyal, vidd meg a hírt az égböl,
Mindig új élet lesz a vérböl.
Találkoztak ök már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A csodát most ök is vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyböl az angyal.
"Ha tudtam volna, hogy akkor beszélek vele utoljára, valami jobbat találok ki."
„-Majd te kitalálod BaziJoe, neked olyan fejed van, mint egyikünknek sem. -Óóó tényleg?! Ezért ragaszkodom hozzá és nem lövetem szét!”
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről, és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló