Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Több vagy nekem,mint gondolod,
Bár ezt érzed s tudod
Lángoló szívem mely érted dobog,
Szeret téged s örökké szeretni fog!
Talmud
Szebb, vagy mint a fénylő napsugár, nem csak egy lány csupán, több vagy, több vagy mit hittem ám.
Bántó minden ,szó,
Ha az szól
Ki tudod, lelked apró rezdüléseiben,
Is a kínt felügyeli.
Füleli, mikor vagy sebezhető,
Mérges szavakat suttog, melyektő,
Könny tesz meg utat orcádon,
Lelked kíntól lángol.
Kést rántol,
Rubinvörös véred beszínezi a pengét,
Óh, oly fiatal vagy még!
S a kígyó csak kacag...
Lehunyod szemed...
Számodra nincs többé pirkadat.
Egy évben legalább egyszer begyűjtünk pár jókívánságot a születésnapi gyertyáink felett.
Néhányan többet is bevetnek, szempillákat, szökőkutakat, szerencse csillagot.
És minden akkori és mostani kívánságból egy-egy valóra válik.
És akkor mi történik?
Ez olyan jó mint vártuk?
Úszunk a boldogság mámorában?
Vagy észrevesszük, hogy van még egy hosszú listánk más kívánságokról,
amikre még várunk, hogy beteljesüljenek?
Attól még kívánunk, mert, néha valóra válnak.
Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…
Az igazság mindig a szívedben lakozik,
Kit szeretsz, valahol gyűlölhetsz is.
Ha kételyek gyötörnek,
Ő talán örülne,
Ha fognád két kezét,
Te csupán arra gondolsz, ennyi volt, elég.
Szakítasz, s vége mindennek.
Ő boldog, te vagy ki elveszett.
Sírsz otthon, utcán, a magányban,
Tán ő is gondol még rád szobájában,
Hogy valaha ott voltál, de többet soha,
Reménykedsz, hogy elfeled és nem gondol rád soha,
Így csak neked fáj e szomorú történet,
De ő is őrizgeti még fényképed.
Átkarol, s kérdi "Szeretsz e még"
Kicsúszik a szádon "Azt mondtam elég"
Jön az üzenet "Ezt elcseszted"
Mosolyogsz az egészen, mert túllépett.
Nem lesz még egy, ki így szeret,
Hát írsz neki egy sms-t.
"Szeretlek most, s örökké"
Magához húz, ismétel "Most, s örökké"
Élvezed a pillanatot, bár nincs szabadságod,
Gúnyol, kínoz, játszik veled,
Könnyes szemed, már nem érted.
Visszakaptad, ő az, ki elment,
Emlékszel?! Más így nem szeret.
Nincs szabadság, s talán nem is kell,
A tehetetlenség a sírba visz el...
Elszáll a remény, egy szerelem véget ér,
Emléked messze fújja már a szél.
Egyedül állok, csak egy szavadra várok,
Minden éjjel érted kiáltok.

Csalódtál bennem, nincsen több esély,
Nélküled sötét hűvös minden éj.
Vérzik a szívem, a múltra gondolok,
Értsd meg nélküled félember vagyok.
Oly szomorú egyedül lenni,
valakit mindenütt hiába keresni.
Valakit várni,
ki nem jön többé soha,
feledni valakit,
lehetetlen csoda.
Mert akit szeretünk,
nem feledjük soha.
Sose sírnék érte.
Szívem már nem dobog érte.
Nem akarom többé látni,
Mert szívem újra elkezd lángolni.
Bár sosem érdekelt olyan nagyon.
Sőt nem is szeretem, hagyom
Hagyom, hogy éljen
S valakivel lázben égjen
Engem már tényleg nem érdekel
És hogy magamnak is hazudjak,
Ezt érte el.
Össze vagyok zavarodva.
De tudom, hogy nem akarom ezt,
Nem akarom, hogy megint elkezd.
Mondd a sok szépet s jót.
S halljam azt a sok üres szót.
Mert kicsit elhittem, hogy igaz,
Az amit mindig mondasz.
Bár lehet, hogy csak álmodtam...
Nem! Tudom, hogy így van.
Hogy már többé nem mondod nevem
De remélem ez csak a jelen.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló