Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Megint kisírt szemmel ébredek,
csak is azért, mert szeretlek!
Szakításról szó sem eshet,
az életem, akkor érne véget!
Talmud Szakítás, Fájdalom,
El kell, hogy felejtselek,
de még mindig szeretlek,
akaratom ellenére sem tudok mit tenni,
a szívemből nem bírlak kitörölni...
Még, ha darabokra is törted a szívem,
akkor is nagyon hiányzol nekem!!!
Éjjel, nappal rád gondolok , s a régi szép időkre. Gondolok arra, hogy mennyit tettél értem, s most itt állok a sírod mellett ... s óriás könnyeket ejtve, teljes szívemből mondom: SZERETLEK.
Az ember későn jön rá arra, hogy bizonyos döntéshelyzetek során a legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a nehezebb utat választja...
De mire ráébred erre az óriási baklövésre, már túl késő... késő, mert akit elszalasztott, már mást repít a felhők fölé, másnak súgja fülébe: "szeretlek", s mással szövögeti örökké tartó álmait...
A füledbe súgom halkan, amit érzek:
Nagyon nagyon Szeretlek Téged!
Sajnálom ...
millió korbácsütés érje testem, mert vétkeztem ellened, s az a test,amelyet öleltél, fájdalom ölelje ezentúl.
A múltat eltörölni nem tudom, de a jövőt megváltoztathatom, s mely kín most gyötör, úgy változzon át boldogsággá.
Hazudtam ...
amit ha lehet most meggyónok s elmondom mit vétkeztem. Nem nagy bűn amit én elkövettem, csupán álarcot húztam, s azt mondtam, nem érzek irántad semmit.
Szeretlek ...
s ami volt csupán játék volt, egy dráma, amelyet ha túlélsz, tudni fogom, hogy több vagyok, mint amit reméltem.
Most itt állok némán, a könnyeimet törölgetem le arcomról, mert katlanná vált a lelkem.
Bánok, szeretek, a szívem nehéz, mert azt az embert bántottam, azzal az emberrel játszottam, akinek azt kellett volna adnom, aki igazából vagyok s szeretni tudok.
Ülök a sötét szobába, egyedül, könnyem csorog.
Ülök az ágyon, s csak rá gondolok.
Hiányzik, Szeretem, Ő mégsincs velem,
s nem azért, mert nem lehet, szakított velem.

Ülök, s nézek ki az ablakon,
Néma csend, csak az utca zaját hallgatom.
Hiányzik, még mindig szüntelen,
reménytelenül szeretem, Ő az egyetlen.

Írom e verset, hátha elolvassa,
s reménykedek, hogy felkeres, s azt mondja:
Folytassuk Szerelmem, Veled akarok lenni,
Szeretlek nem akarlak elveszíteni.

Talán valóra válik,
Talán csak egy hiú álom,
De egy biztos,
Szeretem, Ő marad a párom.
Gondolatom, és én a Tiéd,
Ha az ÉG a földel, - összeér.
Örök szerelmes az én szívem,
Hiszen tudod, téged szeretlek!
Lesz olyan is amikor már nem lesz melletted,nem néz rád úgy,mint a legféltettebb kincsére és talán már nem is vesz észre...már csak egy leszel azok közül akiknek egykor azt mondta:szeretlek és ne félj, ne legyenek kétségeid attól,hogy nem vigyázok rád...már csak egy leszel de idővel már az az egy sem.Csak emlék marad az, ahogy szemedbe néz, ahogy megsimogat..de eljött az, amikor te is egy szép emlékként gondolsz vissza azokra az időkre...
Jó lenne végre szádat csókolni!
Ajkadat az ajkamon érezni, ölelésedbe simulni!
De tudom ez soha nem valósul meg hiszen te mást szeretsz!
Akkor mondd miért?
Miért öleltél, csókoltál?
Miért suttogtad mindig a fülembe:"szeretlek"
Ha te mást szeretsz!
Csak azt kérdem miért?
Miért vertél át?
Ha válaszolsz akkor én elmegyek!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló