Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Beteg volt az édesanyám tudta, hogy meg kell halni,

Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni.

Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét,

Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét.



Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám,

Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám.

Szeretem nagyon, róla álmodom, mikor lefekszem.

Fekszik lázban a gondos anya, - halálos betegen.
Talmud
1 csók nem nagy eset

2 csók már veszélyesebb

3-nál a szemem ragyog

4 után a tiéd vagyok

5 után már együtt vagyunk
A ló szeme mély óceán. Legtöbbeket elvakít, mit felszíne tükröz. Mélységének rejtett titkait csak az érti meg, aki lova lelkéhez már megtalálta az utat.
Nézz mélyen őszinte szemébe,

meglátod, észre sem veszed,

s egy pillanat alatt örökre

ellopja a szíved...
Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.
Bajos szerelem,
Szerelem…egy természetfeletti érzés mely egyszerre tesz gyengévé és erőssé… ettől lehetsz a világon a legboldogabb, vagy éppen emiatt a legszomorúbb…amikor beteljesül, semmi sem hiányzik, amikor pedig vége lesz, végtelen üresnek érzed magad nélküle…és folyamatosan benned vannak azok a kérdések amikre talán sosem kapsz választ…miért hagyott, el mikor mindennél jobban szerettem és soha nem akartam mást? Miért érzem még mindig úgy, hogy ő az igazi?- talán mert így van…vagy egyszerűen csak játszik velem az élet… vagy azért nem kapom vissza és hiszem ezt mert majd találkozok valaki mással, aki ugyanezt műveli az érzéseimmel, és talán örökre velem marad? Nem tudom…
Téged szeretni számomra annyi, mint a hullámot szeretni, mely néha magasba emel, olykor szikla szirthez csap, máskor teljesen eltűnik a szem elől, hogy újra előtörjön és a magasba emelhessen...
Azt hiszem minden baj akkor kezdődött, amikor az ősember elkerített magának egy apró földdarabot és kijelentette: ez mostantól az enyém. Innentől kezdve birtoklásra vágytunk és azt akartuk, hogy uralkodhassunk valami fölött. Ezek az apró földterületek lassan-lassan hatalmas országokká nőttek, a hatalmas országok egyre több és több embert fogadtak magukba, de az az egy ember, aki az elején kijelentette, hogy ez márpedig az enyém és senki másé, mindig megmaradt olyannak amilyen egykor volt annyi különbséggel, hogy társakat gyűjtött maga köré, hogy mindenkit szemmel tarthasson. Hatalmat akart, uralni a földdarabját, majd mások földjét, végül az egész világot. Ma már nem az a fontos számára, hogy le tudja győzni az ellenfelét, vagy térdre tudja kényszeríteni a bolygót, hanem az, hogy akár tizenhárom vagy tizennégyszer is el tudja pusztítani a Földet, ha épp úgy akarja.
Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.
Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló