Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Adj ennem, adj innom, gondoskodj rólam, és amikor a napi munka véget ér,
Adj nekem menedéket, tiszta fekhelyet egy tágas istállóban.
Beszélj hozzám! A hangod számomra sokszor többet ér a gyeplőnél.
Légy jó hozzám, s jókedvűen foglak szolgálni, és szeretni foglak Téged!
Ne rántsd meg a gyeplőket, és ne emeld rám az ostort!
Ne üss, vagy rúgj meg engem, amikor nem értem, mit kívánsz,
Inkább adj nekem időt, hogy megérthesselek!
Ne tekintsd engedetlenségnek, ha nem követem a parancsaidat,
Talán a nyergemmel, a kantárommal, vagy a patáimmal van a baj.
Ha nem eszem, nézd meg a fogaimat, talán fájnak.
Te is tudod, hogy az menyire rossz érzés.
Ne köss ki túl röviden, és ne vágd le a farkamat,
Az az egyetlen fegyverem a legyek és a szúnyogok ellen.
És végül, drága Gazdám, ha már nincs számodra hasznom,
Ne hagyd, hogy éhezzek, fázzak, és kérlek, ne adj el!
Ne adj egy olyan gazdához, aki hagyja, hogy éhezzek és lassan a halálba kínoz engem,
Inkább légy irgalmas, és gyorsan, fájdalommentesen vedd el az életemet!
Hadd kérjem ezt Tőled, és kérlek,
Ne vedd tiszteletlenségnek, ha az Ő nevében teszem,
aki maga is egy istállóban született, mint én...

Ámen.
Talmud
Egy személyiség nem más, mint döntések sorozata! Ennek tudatában a választás bizonytalanná, személytelenné tesz.
Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.
...de mindig küldött valakit; valakit, aki kizökkentett.
Vajon csak emlékeztetni akart, hogy én is ember vagyok?
Talán csak eszembe akarta juttatni, hogy igenis szükségem van azokra a megfoghatatlan
dolgokra, amiket érzelmeknek nevezünk?
Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak.
Az egész életünk kivételezések sorozata. Mindenhol körül vesznek minket a nyomok, melyet az emberekben hagytunk. A nyom mely később mások szemében kivételezésnek tűnhet, pedig nem az. Hisz mindenkivel kivételeznek valahol. De azt senki sem veszi észre, ha ez számára kedvező. Ha sértő vagy bosszantó, akkor mindenkinek kinyílik a szája, néha meggondolatlanul, felelőtlenül, nem gondolva arra, hogy ez másoknak fájhat. Ilyenkor senki sem nézi, hogy „velem is kivételeztek egyszer”, csak a szomorú tényt hogy kivételezés van, lesz és mindig is volt..
Élet,
S én hűséges hátasom nyakához borulok. Arcomon legördülő könnycseppjeimet magába szívja bársonyos szőre. És én csak zokogok. Ő odébb áll, kérdő tekintettel néz rám. Aztán rájövök, hogy jogos e két rám meredő szempár. Mi okom sírásra, ha egyszer itt vagy nekem drága lovacskám?
Hogyha egyszer fájni fog az élet, szemedbe bánat könnye hull, ne sírj,mert a legszebb álom soha-soha nem teljesül!
Ha meglátlak elfog a vágy, úgy ölelnélek, úgy csókolnám a szád. Ha szemembe nézel rögtön elolvadok, tudnod kell, nélküled semmi vagyok. Égek a vágytól, hogy Veled lehessek és senki mást csak Téged szeresek. Igaz szerelmet még nem érzek, de tudom, hogy Veled szép lehet az élet. Azt sem érzem, hogy Te szeretsz engem, de ha mással vagyok látom a féltékenységet a szemedben. Kérlek mondj valamit, mondd, hogy Te is azt érzed amit én, mert csak Te kellesz e föld kerekén.
,
Női álom voltam. Dr. Goldenbürg pedig tipikus pszichológus. Kopasz, kövérkés, alacsony, és vizenyős szemű. Ennek ellenére mégis az ő ujját díszítette karikagyűrű, nem az enyémet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló