Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ki nagyvízre indul, annak dönteni kell:
Melyik hullám a jó, melyik sodorja el.
Legyen bármilyen vonzó egy új állomás,
Az egyszerű út, az naivitás!
Talmud
Akárhányszor elbukok,
mindig valahogy felállok!
A szív bármennyire is vérzik,
az idő, majd mindent begyógyít!
A múltat nem lehet törölni,
de lehet a hibákból tanulni!
Jegyezd meg ezeket a sorokat,
az életben használhatod sokat!
Terveztünk a jövőre, sok jót és szépet,
hogy mi lesz, azt majd hozza az élet.
De most elválnak útjaink, remélem nem örökre,
hisz a barátságot, a távolság nem teszi tönkre!
Mikor veled vágtatok,
úgy érzem szárnyalok,
rosszra nem is gondolok,
rajtad ülve boldog vagyok!
A tévedés híd a tapasztalatlanság és a tudás között.
Van olyan, hogy inkább jobb lenne aludni és egy olyan álomban járni, amit az agyunk a szívünk vágyai szerint épít fel, mint hogy átéljük a valóságot, ami éppenséggel maga a rémálom..
Nem ismersz engem, mégis úgy teszel mintha ismernél... Minden ember egy palack bor. De mind-mind más. S te azt hiszed, hogy a bor nem tehet mást veled csak lerészegít. Pedig nem így van. Amikor felbontasz egy ismeretlen bort... gondolsz róla valamit. A neve árulkodik... beszédes a palack formája, a címke tartalma. Elolvashatod, hogy milyen szőlőből és mikor készült. Megkérdezhetsz másokat arról, hogy milyennek találták... De az első, igazán személyes találkozás akkor történik, amikor kibontod a palackot és pohárba töltöd. Megnézed a színét a napfényben, hagyod hogy illata beöltse a poharat s az orrodba jutva beszélni kezdjen hozzád. Aztán belekóstolsz és hagyod, hogy amit teremtője együvé alkotott, azt az ízlelőbimbóid újra részekre szedjék és egyenként fedezzék fel benne a becsülendőt, a szeretni valót, a csodát. Ettől kezdve már nem vagytok idegenek egymásnak, s rájössz, hogy a borok rengetek örömöt tartogatnak számodra.
Intellektuális lány vagy, látom. Megveted a tettleg megnyilvánuló erőszakot. Fegyvered a verbálagresszió. Ismerek ilyen fazonokat. Nem viselkednek durván, nem is beszélnek durván, az a durva, amit közölnek. Számukra így természetes.
Drága Csalódás!
Vendégszeretetem sosem volt irántad, de te mégis sokszor megleptél már.
Próbáltalak noszogatni, jelezni, hogy ideje menned,
De a kijárat előtt mindig megfordultál.
Most, hogy újra érzem távozni készülsz,
Arra kérlek engem örökre békén hagyjál.
Szenvedtem már te miattad eleget,
Jöjjön végre a boldogság helyetted!
Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már fogják a kezünk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló