Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egy régi kép, most már szép emlék
Mert hidd el, élvezem, hogy nem vagy már velem
De nekem így lesz jó, kár minden szó
Eleget játszottál, keress valaki mást

Nekem már nem kell a csókod,
Nem kell, hogy hozzám érj,
Ismerlek drágám

Te sem vagy más
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
Veled ugyanúgy üres az ágy,
Hát tűnj el!
Talmud
Ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret.
Sok mindent éreztem. Sokszor fáztam. Már nem tudok fázni, nem tudok érezni. Sokat sírtam, ma már sírni sem tudok.
Amikor keresel valamit, nem elég a sziklák alá benézni, fel kell emelned minde kis követ, mert nem tudhatod, melyik alatt rejtőzik az.
Lehet hogy a kutya és a macska puszit adnak egymásnak, de nem lesznek jó barátok ettől.
Nem akarom elhinni, hogy a százezer sperma közül te voltál a leggyorsabb.
A jó elnyeri a rossz méltó büntetését.
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rossz indulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek. Hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged. De ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál, életed során. Hinni akarsz benne, hogy valami jó hagysz hátra magad mögött, és hogy mindaz lényeges maradjon.
Albert Camus egyszer azt írta:
„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek maghajolni. Azok sosem törnek meg”. De elképzelem, hogy ha nincs összetörve, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. És ha nem tanultunk belőle semmit… Akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell minden szívnek összetörnie?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló