Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt,
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj,
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Talmud
Mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk.
Az Idő Szelíd Szörnyeteg,
Számon tart minden Ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
Örökké nem lesz tiéd.
Idő, amíg rájövünk,
Az Idő egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
Igényt tart létedre.
Száguldó Évek, rohanó Hónapok,
Elhagynak téged, mint hűtlen szépasszonyok.
Az emberi természet lényege az elismerés utáni sóvárgás.
Minden, ami rendszer - vallásos, politikai, gazdasági, szellemi rendszer -, halálos veszedelem, merénylet az élet eleven rendje ellen.
A "mert" szó egy ismeretlen istennek állított oltár.
Olyan hirtelen repül el.
Egy pillantás,
és az életünk örökre eltűnik.
És csak azt kérdezhetjük magunktól:
Hogy hagyhatott el?
Mikor halványult el a szépségem?
Miért változott meg a barátom?
A lehető legjobb anya voltam?
Persze van pár ember, aki jól tudja,
milyen hamar megy az idő.
Talán ezért olyan elszántak,
hogy megszerezzék, amit akarnak,
mielőtt túl késő lenne.
Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”
Változom én is, változik minden
Minden más egy bizonyos szinten túl.
Néha kínoz az ittlét,
El kell engedni azt ami nem a tiéd.

Változom én is, változik minden
Minden más egy bizonyos szinten túl.
Most nézz az égre fel,
A madár tegnap sírt ma énekel.
Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló