Sz

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

632

Utolsó oldal »

Jobban szerették egymást, mint valaha, s ezt tudták is mindketten. De azt is tudták, hogy szeretni valakit, vagy együtt élni valakivel: két egészen különrendű kérdés.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Álmomban sokszor megfordultál
Könnyeket hagytál magad után
Mesébe illően kezdődött minden
Mégis megszűnt amiben eddig hittem.

Bármit megtettem volna érted
Bár te ezt tőlem sosem kérted
Nem volt egyikőnknek sem kegyelem
Mert ez sosem volt szerelem.

Lovaglás egyes emberek szerint: egy buta hobbi, semmi értelme, időpocsékolás, nem egy igazi sport...
Szerintem: egy gyönyörű és nehezen megtanulható sport, ami nincs korhoz kötve és bárki csinálhatja. Kapcsolat egy állat és ember között. Megtanít felelősséget vállalni. Megtanít szeretni, győzni, veszíteni, arra hogy az állatok is erző lények... Nem időpocsékolás. Megtanít arra is, hogy egy állatot is lehet szeretni...

Eljött újra anyák napja
Minden asszony nagy napja.
Ez a nap csak rólatok szól nem másról
Az önzetlen, gyönyörű anyákról.
Tudom sokszor megbántottalak már,
De hidd el szeretetemnek irántad nincs határ.
Gyermekként kívántam néha más anyát,
Mindent megengedő pótmamát.
De felnőve jöttem rá csak igazán,
Mennyi áldozatot hozott az én anyám.
Mennyi mindent tudtál jobban, mint én
S nem hiába tiltottál meg dolgokat, te szegény.
Első voltam tesómmal együtt tudom,
S kívánni jobb anyát nem tudnék már látom.
Mindig azért dolgoztál,
Hogy nekünk jobb életmódot adhassál.
Csupa szeretetet és áldozatot kaptam tőled,
S nem tudom valaha viszonozni tudom-e.
Igyekszem, próbálok mindig valami csekélységgel,
Hogy ha néha nem is így tűnik kérlek hidd el.
Felnevelni engem nem lehetett könnyű tudom,
Nem fogadtam mindig szót, belátom.
De úgy érzem már felnőttem
S nem feledtem, miket tanítottál nekem.
Mindennél jobban szeretlek téged,
Így kívánok boldog anyák napját neked.

Szeretet,

Az igazság, hogy e renden belül a nő állandóan el akarja adni magát: néha tudatosan, gyakrabban tudatlanul, elismerem. Nem mondom, hogy minden nő tudatosan árucikknek érzi magát... de nem merem hinni, hogy a nagy szabályt megcáfolják a kivételek. Nem is vádolom a nőket, nem tehetnek másként. Néha olyan halálosan szomorú ez a kínálkozás, ez a gőgös-buta, fanyaron kacér magakelletés, különösen mikor a nő érzi, hogy nehéz a dolga, vannak szebbek, olcsóbbak és izgalmasabbak, a verseny félelmes méreteket öltött, Európa minden városában több nő él, mint férfi, a szabad pályákon nem bírnak elhelyezkedni, mit is kezdhetnek szegény, szomorú női és emberi életükkel?... Kínálják magukat.

Ha a lovam átölelem és mélyen beszippantom illatát csak egy dologra tudok gondolni: De jó hogy vagy nekem és hogy megvígasztalsz!

Szeretet,

Az ember életét sokan érezték csak álomnak, és jártomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés. Korlátokat látok, amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek, látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése, annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása, aztán azt látom, hogy a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció, csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat, amelyek közt raboskodunk.

Tudjátok...egyszer,majd ha dolgok mögé láttok, és az igaz életet megcsodáljátok...akkor lesztek majd csak igazán emberek...s rájöttök később, hogy ez nem az álom sziget...Itt tenni kell mindenért,akarni míg bírod...ha nem teszed,elvesztél...senkit nem hat meg bánatod...

Mégis mit kell tennem...?! Mit nem csinálok jól ahhoz, hogy éreztetni tudjam vele?! Tán tépjem ki a szívem és adjam a kezébe, hogy tudja,én bármire képes lennék érte?!

Csalódás,

Ha nem tudsz elfogadni, hát így jártam. De nehogy azt képzeld, hogy akár egy pillanatig is érdekel. Számítottál, a fontossági listám vezető helyén kaptál helyet, s a kölcsönösségben bízva, vakon elhittem minden szavad. Nyilván ostoba voltam, egy naiv, szeretetre éhes kislány, aki többet képzelt a helyzetbe. Belefáradtam! Meguntam a játékot, nem vagyok egy báb, amit ide-oda lehet rakosgatni, én nem szeretem, ha irányítanak. Az életemet szeretem én egyengetni, még ha néha a folyóm ki is siklik a saját medréből. Néha magányos vagyok és tényleg nem könnyű, de ezt az árat bármikor megfizetném, csakhogy végre kitalálhassam mihez is óhajtok kezdeni az életemmel. Ha kell mindennap lefekvés előtt hálát adok az atyaúristenek, hogy ezt is túléltem, ezen is túl vagyok. Nem ragaszkodom többé hozzád, nem alacsonyítom le s alázom meg magam újra és újra mert nincs értelme. Mert itt most nem a szerelem, hanem önmagam megtalálása a tét!

Akarat, Élet,

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló