Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A valóság egy kicsit mindig szomorú.
Talmud
Tizenkét éves lehetett, amikor az apja váratlanul elhagyta a családot. Franz sejtette, hogy valami komoly dolog történt, de édesanyja semleges és szelíd szavakba burkolta a drámát, hogy ne zaklassa fel a fiát. Aznap együtt mentek a városba, s induláskor Franz a kapuban észrevette, hogy anyja lábán felemás cipő van. Pánikba esett, figyelmeztetni akarta az anyját, de félt is, hogy észrevételével megbántja. Így aztán eltöltött vele két órát a városban, s egész idő alatt képtelen volt levenni a szemét a lábáról. Ekkor sejtette meg először, mi a SZENVEDÉS.
Szeretni, tudod az nagyon jó,
én már megpróbáltam százszor...
Szeretni, tudod az nagyon jó,
hogyha van hozzá egy párod...
Szerelem: bűvölet, s türelem,
mindig sírni tanít engem...
Szerelem! Koldusok Istene
felém fordul, aztán jót nevet...
Szólj rám, ha sírnék,
vagy ha Róla mesélnék Neked...
Tudd meg a szerelem csak hangulatjáték...
Szerelem, öröklött küzdelem,
bosszú és megbocsátás szüntelen.
A szerelem bűvölet, s türelem,
legek Istene, kérlek légy velem!
Szólj rám, ha sírnék, vagy ha "isten bizonyt" mondanék arra,
hogy a szerelem nem, nem, nem, nem kell sohasem!
Szólj rám, ha sírnék...
Tudd meg a szerelem csak hangulatjáték
Van két ember, akik szeretik egymást.
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatalan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok...
Én csak egy nőt szerettem csak egyetlen egyet, egyel sem többet és nem is kevesebbet.
Nekem egyszer adta vissza a sors amit én százszor elkövettem. Én csak egyszer fogok szenvedni, de akkor egész életemben.
Egy apám volt csak de őt elvette az Isten, gondolt egyet és csak úgy elvitte innen, nem mondta hogy miért és azt sem mondta hova, egy szót sem szólt csak megtanított az élet néha mostoha.
Egyesek azt mondják ez egy ilyen játék, egyszer kérsz és egyszer mindent visszaadsz, egyszer belédrúgnak még egyet, és egyszer segítenek hogyha elakadsz, és különben is fáradt lettem ahhoz, hogy mindig megfeleljek nektek.
Nem hittem el bárhogy mondtátok de mostmár tudom egyedül tényleg nem megy. Fejet hajtok ezért és én is beállok a sorba egy vagyok a sok közül szerencsés, de szolga.Elindulok a többiekkel fáj, de elfogadom mostmár ez a világ nem lesz olyan soha, olyan amilyennek én látni akarnám.
Egy dologban bízhatok csak, hogyha a végén számon kérik tőlem, hogy én egy igaz ember voltam és egy igaz életet éltem, mert úgyis csak akkor jössz rá, hogy mit rontottál el, mikor majd a pap előtt fekszel, és hogy kijavítsd a rossz dolgokat, nem-nem volt rá lehetőség, de csak egyszer.
A temetés miért szomorú? A temetés olyan mint az első születésnap... csak nem az emberekkel, hanem az angyalokkal ünnepeljük eme eseményt.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér!
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!
Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél!
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szivemet nyomja mikor a múltba nézek!
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva!
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
szépen lassan eltűnnek a képek!
Sebeim maradnak nyitva a világnak, példát mutatva, gátat szabva a hibáknak!
Egyszer egy francia léghajós - legnagyobb rémületére - nemcsak azt állapította meg, hogy otthon hagyta iránytűjét, de azt is, hogy gyorsan veszít repülési magasságából. Tudta, hogy jó utat tett meg a La Manche csatornán át, de ez volt minden, amit tudott. Amikor a léggömb egy mező közepén földet ért, egy angol úr ment oda, hogy megnézze, jól van-e a léghajós. - Hol vagyok? - kérdezte a francia. - Ön egy léggömbben van egy mezőn - mondta az angol. Mire a francia ezt válaszolta: - Ön könyvelő. - Igen, az vagyok - jött a válasz. - Honnan a csudából találta ki? - kérdezte az angol. A francia mosolygott, és ezt mondta: - Az információ pontos, de használhatatlan!
Amikor először mentem a Ferrari gyárba tulajdonképpen előzetesen nem vártam semmi különöset. Aztán beléptem és megláttam, hogy milyen óriási is ez a gyár valójában. Ráadásul az egésznek volt valami hátborzongató hangulata is, mivel mindez egy ködös éjszakán történt. Hirtelen teljesen libabőrös lettem és akkor éreztem, hogy: Igen, jól döntöttem!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló