Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Tényleg megöl a fájdalom... de nekem nem jutott más, csak a fájdalom és a szomorú, bús magány. Próbálok szabadulni a fájdalomtól, de erősebb a fájdalom és az emlékek hozzád láncolnak. Minden este bízva alszom el, hogy újra szorosan magamhoz ölelhetlek és mondhatom: Szeretlek szerelmem. De sajnos ez csak álom...
Talmud
Minden mi igaz volt hazugság lett, amit hittem, hogy vagyok csalódássá vált. Egy torz kép, irritáló jelenléttel, rossz szögből nézve... a tudat rosszabb, mint ha embert öltem, kétségbeesetten kijelentem végtelenszer, hogy tévedtem! Türelmes fájdalom ami kísér míg élek, tudom. Mocskos kezeimet dörzsölgetem, talán tisztábbnak látszanak. Egy teljes kész élet elpazarolva, mert a megalkotónak nem tetszett!
Régi fényképeim látva, s tudván a múlt már nem tér vissza soha,
Most felnőtt fejjel látom már mindennek meg volt az oka.
Semmi sem volt véletlen maximum nem érthettem,
Mert addig valaki szenvedett míg én a meséim élveztem.
Valaki kinek az életem köszönhetem és írhatom e sorokat,
Ha bajom van még fejemben lágy hangjával borogat.

Lesz ez még így se tartja szavát még a mondás,
Elmúlunk majd mi is mint akármelyik kortárs.
Egy szép napon majd békében elszállunk egy világba,
Addig éljük úgy az életünk hogy semmi nem volt hiába.
Boldogan és szabadon tegyük mit kíván szívünk,
Bocsássunk annak ki rászolgál ez emberi erényünk.
KÖSZÖNÖM,

hogy megtanítottál szárnyalni a magasban.

DE........

- megtanítottad azt is, hogy szárnyaláshoz a mélységet is ismerni kell;

- megtanítottad azt is, hogy a szabad szárnyaláshoz nem lufi és pénz, hanem: szív, lélek, erő, őszinteség,

önzetlenség, bizalom és biztonság kell;

- megtanítottad azt is, hogy szárnyakat csak az adhat, aki tiszta szívből, őszintén szeret;

- megtanítottad, hogy nem az a legnagyobb boldogság, ha egyedül szárnyalsz, hanem az, ha szárnyakat adsz és

kapsz...



hogy megtanítottad, mi a szerelem.

DE...

- megtanítottad, hogy nem biztos, hogy az első, AZ AZ IGAZ…

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki szeret és tisztel annyira, hogy előtte - a múltra emlékezve -

őszintén sírni lehet és szabad……

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki előtted is tud őszintén sírni, mert tudja, hogy ez nem gyengeség,

hanem a legnagyobb erő jele…

- megtanítottad, hogy a legfontosabb, nem a kihunyt parázs a szíveden, hanem a mindennapok piciny

gyertyalángjai...

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, aki önzetlenül szeret;

megtanítottad azt, hogy kiért érdemes...



hogy megtanítottad,…

- hogy az első hó, ne másra......csak az előttem térdeplő legnagyszerűbb Férfira emlékeztessen…………, amint megkéri a kezem.

hogy megtanítottad,…

- hogy bár a jácint és az aranyeső egy-egy csodálatos, illatos virág……,de a rózsaszín rózsa, a nárciszcsokor AZ A MINDEN!



Köszönöm, hogy megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZI FÉRFI, aki:

- nemcsak számításból ír, hanem azért, mert tudja, hogy a NŐ várja………..

………és aki akár az éjszaka közepén is megteszi azt……

- tudja, hogyan kell udvarolni, mert tudja, hogy az udvarlástól kivirul a Nő;

- tudja, hogy a NŐ szereti a virágot……és a fontos találkozásokra hoz is azt;

- megszervezi, mert tudja, hogy a NŐ-nek milyen fontos...

- bókol, mert tudja, hogy a NŐ imádja a bókokat;

- nem fél ígérni, nem fél keresni az alkalmat, mert tudja, hogy „az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az

teszi olyan fontossá a rózsádat”...

- tudja, hogy az erő, a boldogabb, szebb jövő, nem a pénzben, hanem a NŐ szeretetében van.

- szereti a NŐ-t még 43 évesen is, mert tudja, hogy a nevető- és síróráncok érette és gyermekükért születtek……..

- aki, annyira szereti a NŐ-t, hogy TŐLE akarja és NEKI adja a gyermeket.......nem pedig elveteti azt;

- elenged, ha SZÁRNYALNI akarsz……
Az életünk..nem más mint egy szép szóló..hogy mivel játszák,meddig játszák nem rajtunk áll,mi csak hangszerek vagyunk.Minden a szerzőn és a zenészen áll,aki egy és ugyanaz.Lehetsz pergős mely lassacskán megnyugszik,de lehetsz nyugodt mely a végére befejezésképp pörög fel kicsit.Az élet már csak ilyen..de a végszónál minden kiderül..hogy azok kik végighallgatták felállnak s végig tapsolják a kivonulást,megdicsérvén az alkotást vagy ülve maradnak és közömbös arcot vágnak..
Ha önmagad akarsz lenni egyszer egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet. Ember vagy, tudsz küzdeni! Soha ne add fel!
Akkor válsz felnőtté, amikor először kineveted önmagad.
Tudás,
Ha még egyszer láthatnálak, megbánnék mindent amivel megbántottalak.
Szeretnélek megölelni és a füledbe súgni, hogy szeretlek,
de ezt a vágyamat már csak a halál után tehetem meg.
Szerető nagymamám csak annyit kérek,
foglalj egy helyet magad mellett.
Ha majd évek múlva találkozunk,
újra együtt imádkozunk.
Mióta elmentél a hitem elhagyott,
és azóta egyedül vagyok.
Mikor rád gondolok, egy kis láng ragyog,
és rám mosolyog.
Álmomban sokszor láttalak boldogan, remélem én is boldogan fogok távozni e silány világból.
De nem fogok félni mert oda megyek ahol te leszel,
és én is veled maradok örökre.
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is.
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló