Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Minden érzés más, minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod.
Talmud
Volt egy lány
kinek szép volt a hangja,
s azt soha senki nem hallotta.
Bár a lány néma volt
s ezt tudta a teli hold.
A szerelem, olyan, mint egy álom!
Néha szép, néha fájdalom!
Igazán szeretni csak egy valakit lehet, és pedig azt, aki téged is SZERET.
Végignéz rajta és felcsillan előtte az, mi becsesebb minden szépnél. Meglátja benne a lehetőséget.
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.
Kimondanám, de nem merem,
Helyette halkan nézlek és merengek, szemeid szépségében elveszek.
Reménykedem, hogy eljön az idő és jobb lehet.
Elvarázsoltál! Bűvkörödben élek!
Csak egyet kérek Tőled, engedd majd meg nekem, hogy mikor nem vagy velem is, had szeresselek Téged!
Pici manó, álmot hozó, apró kezével csillagokat szóró.
Megérint, megsimít, szemed szépségét éjszakára elrejti.
Tested puha takaróval melengeti, ajkadra édes csókját leheli, és füledbe súgja, valaki Neked szép álmokat és szíve minden szeretetét általa küldi.
Az élet szépségét karjainkban emeljük magasra, hogy a szívünk szállhasson...
Összeszedem e darabokra tört tükröt,
összerakom szép lassan,
megszúrja kezem, vérzem...
Felsöpröm egy lapátra
és beöntöm testem szemetesládájába....
Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet,
ezentúl szív nélkül élem az életet....
Nem fog fájni semmi,
feledni csupán agyam nem bír el,
látom az embereket, mellettem suhannak el...
Fáj még a szó,fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva,gátat szabva a hibáknak.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló