Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet, bármilyen harc dúl a lelkünkben, mindig van választásunk. Ezt Henry-től tanultam, aki az igaz barátságot választotta. Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.
Talmud
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!!!!
Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tied.
Mondd, mit jelent az a szó, hogy szerelem,
Mondd, miért kínzol évek óta kedvesem?
Miért nem hagysz el, ha másra vágysz,
Miért csókolsz engem, ha nem rám vársz?
Mondd, miért oltotta ki belőled a sors a lángot,
Miért nem lehetsz az enyém, ha csak rád várok?
Miért nem lehet együtt, boldog az életünk,
Miért nem lehet halhatatlan szerelmünk?
Mondd, enyém voltál-e teljesen valaha,
Mondd, miért kell egyedül lennem, minden éjszaka?
Miért nem érted meg, hogy a szívem érted dobban,
Miért nem tudsz szeretni, napról-napra jobban?
Miért nem tudok senki mást soha így szeretni,
Mondd, miért kell így fájnia, aminek a legszebbnek kellene lenni?
Elég az életből! Nem kell semmi! Nem akarok élni, bízni, remélni! Valahol van lét hol fejem lehajthatom, hol balsors kerül, békére találok! E földi lét érzem taszít, nincs szalmaszál mit foghatok, ti balgák maradjatok, Én távozom!
Az ember dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életünk nyomorban, és zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
A sorsunkat mi alakítjuk ugyan, de az előre megírt dolgok felett nincs hatalmunk. Az élet egy játékszabály szerint működik, amit vagy betartunk vagy nem. Tőlünk függ, de minden helyzetben megkapjuk a méltó büntetést vagy jól megérdemelt jutalmat. Talán nem hisszük, hogy így van, de legbelül a lelkünk mélyén belátjuk hogy a váratlan rossz vagy jó dolgok meg kell hogy történjenek velünk.
Igaz, a sorsot írják, de az ember önmaga írja meg a sorsát.
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló