Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha nem mersz igazán senkit szeretni, nincs esélyed a boldogságra.
Talmud
Ha úgy érzed, hogy senki se szeret
Rohanj hozzám melletted leszek én!
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Az életem, nem is olyan ritkán, szinte már elviselhetetlen. Néha úgy érzem: feladom. És nem csak én vagyok így... Senki sem foglalkozik veled, mert mindenki a saját kínjaival van elfoglalva. Gyötrő kínok... keservesen szépek... de mindenkinek van! Mindenkinek...
A lényeg az, hogy akkor sem állunk készen a nagy pillanatra, ha tudjuk, hogy előttünk áll. Senki sem kéri, hogy megváltozzon az élete, de az megváltozik. Ilyen tehetetlenek lennénk, bábok?! Nem! A nagy pillanat eljön, nem tehetünk ellene semmit. Az számít, hogy mit teszünk utána, akkor derül ki, hogy kik vagyunk.
Senkinek sem repül szájába a sült galamb.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre
egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és
melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,
mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint
a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Akarsz engem? Már sokan akartak! Voltak akik háromszor is megkaptak, de még senki sem panaszkodott! Aláírás: a Szívinfarktusod!
"olyan vagyok, mint bárki más és mégis olyan, mint senki más..."
"Elmentél tőlem, és én hagytam menyj csak el! Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tőlem, modnjam meg mit jelentessz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem! és mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentessz nekem? büszkeségből azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem!"
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyit minden bánatot...
Leolvasom sáppadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló