Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Szép volt, mint egy rét, ha átsuhan rajta a szél. Az élet lüktetett benne... A régi, érthetetlen, megfejthetetlen talány. A parányi magban megvan már az egész fa gyökerestül, lombostul, koronástul, ahogy majdan virágba borul egy szép áprilisi napon. Egy szerelmes éjszakából, egy csepp plazmából bontakozott ki ez a két váll, ez a szem, ez az arc és újabb csoda, hogy milliónyi lény közül éppen vele kellett találkoznom... Annak a csepp plazmának már megvolt a rendeltetése, hogy évek múltán felém jöjjön.”
Talmud
"Érzem, valami sokkal fontosabbat tudnék csinálni. Igen, és erőteljesebb, erőszakosabb dolgot. De mit? Mi az a fontosabb dolog, amit ki kell mondani? És hogyan lehet az ember erőszakos azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekről írnia kell? A szavak olyanok, mint a röntgensugár: ha megfelelőképpen használja őket az ember, bármin keresztülhatolnak. Az ember olvas, és áthatol rajta, amiről olvas. Ez az egyik fő dolog, amit megpróbálok megtanítani a hallgatóimnak - hogyan kell átható módon írni. De mi az ördög a jó abban, ha egy olyan cikk hatol át rajtunk, amely a közösségi énekekről szól vagy az illatorgonák legújabb kísérleteiről?"
„Átlátok rajtad, mint sajtos szendvics a folpackon!”
Az élet pálya: kétes és nehéz
Vezéreljen rajta egy túlvilági kéz.
S ha lépsz, fontold meg léptedet
Mert onnan visszalépni nem lehet.
A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.
Mi a jó a boldogságban? Nem lehet rajta pénzt venni!
Annyira elhatalmasodott rajta az álmatlanság, hogy már munkaidőben se tudott aludni.
A férfiú, lám, tea bokra,
az asszony, lám, folyondár rajta.
Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár.
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár
az égi küldött: bársonyos szép napsugár.
Majd alkony borul ránk, beköszönt az este
az éji lepelre csillagokat festve,
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon!

Bent a házban ünnepre készül a család,
már fő az étel, sül a sütemény, s a kalács.
Áll a szép fenyőfa – díszitik kis kezek –
van rajta cukor, gyertya, s csengők csengenek.

Fa alá kerül a várva várt ajándék,
hol több, hol kevesebb, de nemes a szándék!
Fellobban a gyertyák lángja, szól az ének,
megbékél a világ, csendesül a lélek.

"Mind Így van ezzel aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta állt neked csak arról kell döntened mihez kezdj az idővel amely megadatik."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló