Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.
Talmud
Minden gyermek a maga sajátos küldetésével születik a világra,némelyik hogy beragyogja napjainkat,némelyik hogy próbára tegye türelmünket,némelyik hogy célt adjon életünknek és némelyik hogy gondoskodjon rólunk...igy van mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen ha senki nem hivta őket.
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük.Van akit a merészségéért,van akit a bátorságáért,van akit a jóságáért.De rajongásunk oka leginkább az, hogy szivünk mélyén mindannyian arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki..na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi megmenteni magunkat.
Ha szeretsz valakit, ha úgy érzed hogy Ő az igazi, akkor akármekkorát csalódhatsz benne, akármennyire megbánthat, te tudni fogod, hogy neked nem kell más, és mindig megfogsz neki bocsátani.
Pont olyan volt, mint egy kaméleon. Ahogy az emberekhez ért, felvette a színüket. Amint egy másikhoz ért, egy másikat aggatott magára. Mikor egyedül maradt, akkor tűnt csak fel, mennyire színtelen is.
A barátság arany fonál ami, ha egyszer elszakad össze lehet ugyanúgy kötni, de a csomó megmarad.
Egymillió évvel az ember születése előtt, a lovak óriási mezőkön legeltek, és olyan hangok alapján tájékozódtak, amiket csak ők hallottak. Mint vad a vadásszal, úgy találkoztak először az emberrel, mert jóval azelőtt sem, hogy munkára fogták volna, a húsukért megölték őket. Az emberhez fűződő viszonyuk örökre törékeny marad, mert a félelem immár túl mélyen költözött a szívükbe ahhoz, hogy elfeledhessék.Az új kőkorszak óta akadt néhány ember, aki mindezt megértette. Ők a lovak lelkébe láttak, és gyógyírrel szolgáltak sebeikre. Halkan titkokat súgtak a lovak zúgó fülébe. Őket nevezték úgy, hogy a suttogók.
Azért teremtette Isten az embert egymagában, hogy tudja: aki elpusztít egy lelket, az az Írás szerint annyit tesz, mintha az egész világot elpusztította volna.
Kalapos-Maradhatnál még.
Alice-Micsoda ötlet, egy örült, egy csodálatos ötlet. De nem lehet, sok mindent kell még megtudnom vagy épp megtennem. Meglásd hamarosan visszatérek.
Kalapos-El fogsz felejteni.
Alice-Dehogy foglak, hogyan felednélek el?
És bukik alá a nap, maga alá temeti a pillanatokat, visszahányva viszont a szenvedést, kacagva rajtam, hogy megint nekem kell kibogoznom a csomókat, elsimítanom a hegyeket, felfogni a végtelent, megérteni a reménytelent…de megértem, valami felfoghatatlan akarja így, talán ezzel tanítva az életnek egy szeletére, vagy a jövőre figyelmeztetve, ne hajtsam a hajthatatlant, ne verjem korbáccsal az ártatlant. Dolgozzak magamnak, egyetlen boldogságom a becsületem legyen? Mozdulni nincs motivációm, a jóból nem kaphatok soha, csak kóstolót, a tányért elmarják előlem, a mennybe csak bekacsintani tudok, a kulcsát soha meg nem lelem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló