Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom Rád minden percében a napnak!
Talmud
Egy csók nem nagy eset, második már veszélyesebb, harmadiknál a szemed ragyog, a negyedik után a tiéd vagyok!
Nézz a szemembe, a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem, ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.
Az utolsó leveled rám könnyet hozott, mert veled együtt ment a szívem. Most meg ott hagytad az út szélén, ha megint arra jársz talán megint felveszed a porból…?
A legnagyobb, legkeményebb emberek is félnek, de tudják ha elvesztik a küzdelmet nem félnek újra próbálni!
Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége – olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.
Rügyezik az erdő, virágzik a táj, az orgonafán dalol egy tarka kismadár, azt énekli: KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET.
Du wirst nicht meine Frau sein,
du wirst leicht sein wie eine wolke.
Ich schliesse mich ins Feld herein,
dass ich dich da erwarten sollte.

Du wirst herkommen in mein Haus,
in mein sehr kühles ohne Dach dann:
Ich werde traurig, wie die Maus,
auf die es regnet, leise, langsam.

Boldogság?! Illúzió... Illúzió, mely az álmokat zúzza porrá! Mely erőt ad, s végül mindent elvesz!
Nem Rá voltam mérges, hanem magamra! Én voltam az igazi szadista! Lehet, hogy nálam van a korbács, de én kötöztem oda magam! Odakötöttem magam egy olyan férfihoz, aki szűkölve retteg attól, hogy lekössék

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló