Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amikor a lovam hívtam a karámból és ő nyerítve hozzám vágtatott, egy ismerősöm azt mondta erre nevetve, hogy pont olyan, mint egy nagyra nőtt kutya. Ő nem tudta mi a különbség a kettő között. Míg mind a kettő ugyan hűségesen szolgál, addig lovamra az életemet bízom. Ne felejtsd el tisztelni erejét és szeresd önzetlen szolgálatáért.
Talmud
Mi írjak-e parányi lapra,
hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem szívedbe vésve,
Úgyis hiába mondanám...
Hiányzol bár nem tudom ki vagy, és merre jársz egyszerűen csak érzem, te ott a messzeségben ugyanúgy rám vársz.
Néha elegem van a világból, akkor úgy eltűnnék belőle,
Olyankor úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre.
Eltűnnék végre, beleolvadva az alkonyodó égbe,
Hogy aztán rám boruljon a halál koromfekete sötétje
Édesapámnak!!!

Nézem a csillagot, Te már ott én még itt vagyok, Te mosolyogva nézel rám míg én fájdalommal gondolok te rád. Fájdalmam elmondani nem tudom, mást nem tehetek csak némán Rád gondolok. Köszönöm hogy felneveltél és fénylő csillagá emeltél. Én voltam a Te csillagod és most Te leszel örökkre az Én fénylő Csillagom. Ha felnézek majd az Égre látni fogod Te vagy a Szívembe vésve!!!! SZERETLEK ÉDESAPA!!!!!!
A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, megnyílik az ég és halandók ujjonganak. Ez a diadal útja... És tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám...
Most megint az a rossz érzés járja át szívemet, mint mikor azt mondtad hogy már nem szeretsz. A szívemet összetörted, és most darabokra hull,te már mást szeretsz én ezt elfogadom. Pedig te voltál az kire minden percben vártam, és egy pillantás tőled ez volt minden vágyam. De te úgy ahogy szoktál, rám már nem pillantasz, és a vágyaim a szívemmel együtt a földre hullanak.
Ha futok remeg a föld, az ég megnyílik és a halandók ujjonganak. Ez a diadal útja. És tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám.
És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...
Félek és remegek az Élettől,
Tudom, hogy vár rám valami, de nem látok a fénytől.
Keresem és kutatom, hogy megleljem,
Röpke pillanat, törékeny üveggolyó mindösszesen...
Karolom magam, nyugtatom a lelkem,Szivárványt gyártok, felujjongok hirtelen.
Majd letargiába esem, elmélázok a nehézségeken,
Végül elmerülök az ismeretlen messziségekben.
Menekülök, mindenem hátrahagyva,
Hátha valaki egyszer utánam fut, engem akarva...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló