Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Tárt ablak vagyok, mely csak lesi némán,
hogy vonul el kint fátylasan az élet.
A harc mégis vet egy sugárnyi fényt rám,
s mindig le fogja gyozni a sötétet.
Talmud
Az a sztereotípia, hogy a nők gyengébbek matematikából, sajnálatos módon igaz. El sem tudom mondani, hányszor próbáltam beszédbe elegyedni egy csinos lánnyal rámutatva, hogy a telefonszámom egyben egy prímszám is, de még egyiket se sikerült hazavinnem.
Szilveszterkor ha éjfélt üt az óra, gondolj rám is csak egy pillanatra.
Enyhe szellő szárnyán szeretetet viszek, boldog új évet kívánok neked!
Mint
áldás vagy varázs
úgy
borul
rám a tested
egymásban
lassan elvegyülünk
ölbe
tett kézzel
ül most itt a Csönd
nézi
ahogy szeretkezünk.
„A halál mindenkire rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint visszamosolyog.”
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?! (Szabó Lőrinc fordítása)
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!
Kell szeretni! Csak úgy szép az élet. Iramló időben szolgáddá teszed. Selyem, vagy vászon öleli tested, Fergeteg hord havat ablakod alá; Így is, úgy is boldog lehetsz. Az élet persze, néha nagy csaló! Mégis, maradj meg szeretetben – ha jó!
Város - ahol sokszor oly kevés a fény
Város - ahol láttál már
Hadd mondjam végre - olyan ritkán mondhatom el már:
Úgy fáj, hogy nem vagy köztünk már
Város - ahol zajlik élet és halál
Város - ahol rám vártál
...
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a fény, amit vársz oly rég
Ne gyúljon ki ránk
Város - ahol minden szó elhangzott rég
Város - amely bennem él
És mégis mondd el
Szavak nélkül hányszor gondoltál
S vártál szebbet a valónál
Karácsonynak hajnalán
Őrzöm álmod, bújj hozzám
Ne hagyd, hogy a fény, amit vártál rég
Ne gyúljon ki ránk
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a tűz, amit vártál rég Ne gyúljon ki már
Végetért az éj, havat hord a szél
Kicsit fázol, látom hidegebb ez a tél
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a fény, amit vársz oly rég
Ne gyúljon ki ránk…
Servus humillimus, domine! - Kíméld a rabszolgát, uram!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló