Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Volt az életedben olyan dolog, amihez nagyon ragaszkodtál, úgy, ahogy rajtad kívül senki más? Volt olyan dolog ami miatt egyedül Te harcoltál, s rajtad kívül mindenki MÁST akart? Úgy gondolhattad akkor, mindezt széllel szemben tetted, talán megtiportak, meg is aláztak, amiért kitartottál elveid mellett. És lám mégis eljött az a pillanat, magad, de az ellenségeid sem hitték sohasem, hogy egyszer, talán nagyon rövid időn belül, pont Ők lesznek azok, akik azért a MÁS-ért kell hogy harcoljanak, azért, amiért eddig ezt Te tetted. És lehet, hogy az a fa, amit eddig jó alaposan kivágtak, savat öntöttek köré, gyökereit is elvagdosták, soha többé nem fog kihajtani. De mindegy, ez már nem a Te dolgod. A Tiéd csak az, hogy végignézd, hogyan harcolnak azért, amit elpusztítottak. Azért, amiért talán neked sokkal nagyobb energiával kellett volna megdolgoznod. S most hátradőlve az első sorból nézheted, ahogyan kapirgálnak a savval körülöntött, gyökereit elvágott fa körül, hogy hátha találnak még egy élő hajtást, amibe belekapaszkodhatnak.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
A rombolás áldás, a porból újjá lehet építeni mindent. De félünk attól, mi lesz velünk, ezért sokszor nem merünk lépni. Félünk az ismeretlentől, attól, hogy lesz-e elég pénzünk, lesz-e munkánk, lesz -e új szerelem... egyáltalán mi is leszünk-e. Nem úgy ahogyan voltunk, hanem úgy, akivé válunk. Nehéz döntés. És még nehezebb az elválás a tárgyaktól, a személyektől, a tájtól, az érzésektől. Most lehet, hogy ürességet érzel, azt, hogy nem itt a helyed, nincs kötődésed, nincs semmi ami még itt tartana. Akkor EZ AZ a pillanat, amikor menni kell. Bepakolni azt amire feltétlenül szükség van, s lesznek tárgyak, emberek, érzések amelyek maradnak. Te pedig felvértezve indulsz neki a végtelennek, amely tele van új lehetőségekkel, tárgyakkal, emberekkel, új szerelemmel.
Akkor vagy a legerősebb, ha már tudsz dönteni. Ismered a döntéseid következményeit úgy általában. Lehet, hogy mindig rosszul döntesz? Ezt érzed? Nem az a lényeg, hogy mi van utána, hanem az, hogy volt elég bátorságod egyáltalán dönteni. Ez az igazi erő. Aki erős megy, aki gyenge marad. Akkor is, ha Ő, aki azt hiszi ő az erősebb, aki próbál uralkodni rajtad, aki elvár, aki kér, de sosem ad, aki irányít... nem Ő az erős, hanem Te. Választhatsz a jó és a rossz, az áldás és a nyűg, a gyomorgörcs és a nyugalom között. Ha csak erre gondolsz, és magadban listát készítesz, csak ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal kapcsolatban, rájössz, nem lehetsz áldozat. Egy életed van, s Te nem áldozatnak születtél. Hanem az Életre. Ezt tartsd észben...
Lehet hogy úgy érzed még nem vagy felkészülve rá, mégis várod azt a percet. Úgy, mint tavaly a szilveszteri éjféli harangszót, majd a tűzijátékot, jelezve annak az évnek is vége a maga örömeivel, szomorúságaival együtt. Most meg mintha minden másodperc egy ezredév lenne, a gombóc a torkodban egyre nagyobb és nagyobb, mert félsz újrakezdeni mindent- máshol, más helyen, más emberek között. Az ismeretlen, az hogy életedben ilyen nagy lépést még soha nem tettél meg, megrémiszt. Pedig hidd el, jó lesz, jobb lesz ezután. A lábad elé sodort lehetőség új értelmet ad majd az életednek, csak indulj el. Most már nincs visszaút, de van elég idő, hogy a fennmaradó napokat úgy élvezd és érezd át, ahogy szeretnéd, mert ez soha nem fog visszajönni. Köszönj az embereknek, mint eddig, szemeiddel vésd eszedbe minden ház színét, szegletét, és szépen csöndben ints "Isten hozzád"-ot mindenkinek. Mert Mindenki, és minden a szívedben marad.
Ahogy múlnak az évek, egyre csak rájössz, hogy voltak az életedben olyanok, akik jöttek, aztán mentek, akik beléptek, maradtak egy kicsit, majd leléptek, és olyanok, akik a mai napig ugyanazok mint a legeslegelején. Akik a mai napig jelen vannak, nem hagynak el, szeretnek, megértenek, és nem utolsósorban elfogadnak olyannak amilyen vagy. Ott vannak amikor fáradtságtól nyúzott ábrázatoddal nyitod az ajtót, vagy amikor tiszta lelkülettel, nyitott szívvel és ölelő karjaiddal fogadod őket boldogságtól repesve. De sohasem színlelve. És ezt becsülik benned. Hogy nekik kitárulkozol, levetkezed összes gátlásodat, és teljes természetességedet adod ajándékul. Azt amit rajtuk kívül más nem ismer. Más nem ismerhet, csak azok akik most is melletted vannak, akik nem csak mondják, hogy ők a barátok, hanem azok is. Akik védenek, óvnak téged, vagy éppen finoman célzott kritikákkal építenek. Ők azok akik sosem mennek el. Akik mindig maradni fognak. Akár legyél itt, akár száz meg száz mérföldre, túl az Óperencián.
Néha kell a magány is, hogy rendezni tudd a sorokat. Az elvakultság rossz útra visz, hagyni kell, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek. Az ajtó magától nyíljon, hogy akit te szeretnél, szabadon be és kisétáljon azon.
A kulcsszó a szabadság. Az érzések úgysem múlnak el, a gondolatok, tettek, vágyak maradnak, ugyanazok, mégis szabadon szárnyalhatnak,de nap végén úgyis visszatérnek hozzád. És ez így van rendjén. Ahogy a nap is nyugodni tér, az ember is annak az oldalán hajtja le a fejét, akit választott szabad akarattal és döntéssel. Mert aminek jelen kell lennie az életedben az úgyis jelen lesz. Ha Ő, akkor ő. De azért higgadtan gondolkodni még felőle is csak visszavonulva, magányban lehet. És erre csak érettebb korban jön rá az ember.
Kár, hogy elfelejtjük, miért is jöttünk erre a világra. Azt, hogy mi magunk vagyunk felelősek saját boldogságunkért.
Vegyünk hát virágot, ékesítsük fel vele a szobát, gyűjtsük magunk köré azokat akiket szeretünk, akik méltóak arra, hogy boldogságunk részesei legyenek.
Hosszú sétákat, tartalmas beszélgetéseket, öleléseket, önfeledt nevetéseket nyújtó alkalmakat gyűjts magad köré.
És gyerekeket, akik még érintetlenek a nagyvilág szennyétől, akik szemében még csillog az az isteni fény.
És kutyákat, akikből a hűség soha nem vész el.
Közben pedig maradj mindig önmagad, add át magad a pillanatnak, mert az a jövőd előszobája. Ebből előrébb lehet lépni. Ha van kivel, van miért, és van kiért. Mert van kiért: önmagadért.
Tudod mire vagyok a legbüszkébb? Rád. Azért mert kezdesz rájönni, mibe érdemes, és mibe nem érdemes energiát belefektetni. Örülök, hogy formálódsz, gondolkozol a következő lépésen, tervezel napról napra, felépíted az életed, s nem azok táborát gyarapítod, akik önmaguktól képtelenek rájönni a titok nyitjára, s tőlem várják életük problémájára a megoldást. Mindenki a saját életének kovácsa. Én nem kovácsolhatom más életét, én csak példaként szolgálhatok, hogy lehet jó. Hogy nincs minden veszve. Hogy vesztes helyzetből is fel lehet állni. Sőt! Olyan dolgokat is képes lehetsz megvalósítani, amikben eddig akadályozva voltál. Talán mert nem voltál jó helyen. Vagy nem voltál jó időben. Még lehetsz... De ehhez bátorság kell. Sikerem legyen a Te sikered, Életem legyen a te példád, de ne az én életem éld. Éld a sajátodét! Élj jól. Mert az élet szép. Csak arra vár, hogy megéld, hogy megvalósítsd önmagad.
Olyan jó élni... jó elmélázni, kinézni az ablakon, hálát adni minden egyes reggelért. Másként látni ezt a gyönyörű világot. Érezni a levegő illatát, a jelen pillanatot, s hallgatni azokra a bizonyos ösztönökre, amelyek benned vannak. Hányszor kellett volna hallgatni rájuk... mennyi kudarctól menekültél volna meg... érezted, felfogtad, hogy a dolgok nem jó felé mennek, nem a te javadat szolgálják, hogy aki melletted van hátbadöf... mégis megpróbáltál hinni, és bízni... talán éppen utoljára. Mert miért ne lehetnél szerencsésebb az életben, ahogy eddig nem... és akkor ott motoszkál egy gondolat, egy furcsa érzés, és nem tudod hová tenni, csak azt tudod, hogy ez kényelmetlen, szabadulni akarsz tőle, és próbálsz mosolyogni, nem rá gondolni... és akkor bejönnek a megérzéseid. S te csak ülsz ott, hogy bárcsak hallgattál volna rájuk...aztán sok időbe telik, mire felocsúdsz a csalódásból, és megpróbálod összekaparni magad... végül sikerül. Eléred azt aki mindig is voltál, megéled azt, amit mindig is szerettél volna. Ehhez csak egyet kell tenned: elengedned. Ez a legnehezebb, de megéri. Kevesen képesek rá. Lehetnek félelmeid, de tudomást sem veszel róluk, csak imádkozol, és megjegyzed, minden úgy jó ahogy van. A tükörből már egy másik ember néz rád. Sohasem gondoltál rá, hogy arra az emberre visszamosolyogj, most mégis megteszed... minden úgy jó, ahogy van. És kíváncsisággal tekintesz a jövőbe, már nem ragaszkodsz, csak élsz... s ezt más is tudni fogja.
Aki jó, az sokszor csalódik az emberekben. Csak sugároz, osztja pozitivizmusát, mosolyog, és örömmel tölti el, ha csak egy embernek is ugyanolyan mosolyra görbül a szája. A jó ember, jó embert vonz. A jó ember nem is feltételezi, hogy valaki árthat neki, lehet, hogy pont az, aki most vele szemben áll. A jó ember magából indul ki... Ajkáról az őszinteség, és határozottság szavai csengenek, az IGEN, az mindig igen marad, a NEM pedig örökre nem. Talán pont ezek a korlátok, amelyek maradásra késztetik, ettől lesz annyira más ember. Nem elvegyülni akar, de nem is hivalkodni, csak szerényen élni ebben a maga által kreált földi világban, addig amíg lehet. Aztán egyszer csak valóra válnak álmai, de nem ezen a helyen, nem ebben az időben, és nem azzal a személlyel, aki most vele szemben áll. Az ajtó nyitva áll.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom